Megjelent Szigeti Kata: Halálközeli beszélgetések az életről című könyve. Egy tabutémáról kicsit másképp: öt nő hivatása és megélése nyomán.
“Miként járulhat hozzá életünk kiteljesedéséhez az, ha az egyik legnagyobb taburól, a halálról kezdünk beszélgetni? Mi módon növelheti tudatosságunkat, ha el merünk gondolkodni saját halandóságunkon? És hogyan csökkentheti mindez a haláltól, gyásztól való félelmünket? Többek között ezeket a kérdéseket fejtegeti a könyv, mely öt olyan nőt szólaltat meg, akik hivatásukból adódóan akár nap mint nap találkoznak a mulandósággal. Közös bennük az is, hogy mindegyikük életében volt olyan időszak, amikor a halál váratlanul feszült rá békés mindennapjaikra, akár tragikus gyermekvesztés formájában, akár a saját halálukkal való szembenézés kapcsán.
Dr. Hauberl Emőke, Csikós Dóra, Bálint Csilla, Vincze Kinga és Bajzáth Mária tapasztalatai arra is rávilágítanak, hogy mindannyiunkban ott szunnyad a képesség, hogy a mulandóság elfogadását idővel a teljesebb élet kialakításának lehetőségeként éljük meg, legyen ez bármennyire is gyötrelmesnek és lehetetlennek tűnő feladat. Ez a könyv a szerző önismereti útjának részeként, egy álomnak köszönhetően született meg, és mindazokhoz szól, akik lelki fejlődésük ösvényét járják, és készek megvizsgálni önmaguk viszonyulását életük végességének tükrében is.
A Halálközeli beszélgetések az életről c. könyvről bővebben, a szerzőtől:
„Dr. Hauberl Emőke természetgyógyász-kineziológus a halál háromféle arcát is megtapasztalta – vele többek között erről, no meg arról is beszélgetek, hogy mennyire fontos megértenünk, hogy a Földön töltött időnk rövid, és éppen ezért sem mindegy, hogy mikor tesszük meg az első lépéseket ahhoz, hogy végre elkezdjük a saját életünket élni.
Csikós Dóra az Életvégi Tervezés Alapítvány megálmodója arról is mesél, hogy kollégáival miért kezdett el azon dolgozni, hogy egyre többen gondolkodhassanak tudatosan az élet végéről, és ezáltal a saját életükről, annak értékeiről. A halálesetek az ő magánéletében is mély nyomokat hagytak, de elhivatottsága és tapasztalásai mindannyiunknak segítenek átgondolni azt, hogy mi fontos az életünkben és mi nem.
Bálint Csilla – korábban gyásztanácsadó – többek között abba avat be minket, hogy miképp alakult át és nyert értelmet mára az a lelki fájdalom, amit egyetlen, akkor tizenéves gyermekének egyik pillanatról a másikra történő elveszítése okozott. És hogy az út, amit azóta is jár, hogyan segítheti nemcsak mások veszteség-fájdalmának enyhítését, hanem mindannyiunk mulandó életének teljesebbé tételét.
Vincze Kinga – korábban népszerű rádiós-televíziós műsorvezető, jelenleg – gyászszertartás-vezetővel arról is beszélgetünk, hogy miképp vezérelte őt a sors ehhez a hivatáshoz egy tragikus haláleset kapcsán, amit édesanyaként kellett átélnie. Arról is mesél, hogy mindezek ellenére ma már hogyan képes búcsúbeszédeivel békét teremteni a gyászolók szívében. Meglátásai mindannyiunkat segítenek kizökkenteni a hétköznapok mókuskerekéből, és kapcsolatainknak az igazán fontos oldalára fókuszálni.
Bajzáth Mária mesepedagógus pedig azokat a kincseket osztja meg velünk az élet – halál körforgásáról és a mulandóságról, amelyeket nemcsak a népmesék rejtenek, hanem amiket a régi kor emberei is évtizedeken át hordoztak a szívükben. Mária többek között abba is beavat minket, hogy gyermekként hogyan találkozott először a halállal, és hogy felnőttként, hivatásának köszönhetően hogyan élte meg a mesének azt a különleges, támogató és békét teremtő erejét, amikor legelőször mesélt haldoklónak, segítve őt az átkelés pillanatában.
A könyv utószavából pedig kiderül, hogy magam milyen spirituális kincsekre leltem az elmúlt időszakban a mulandóságról, a szívünk erejéről, vagy arról a legnehezebb emberi feladatról, miszerint akikhez kötődünk, azoktól egyszer el kell majd válnunk. Megosztom azt is, hogy miképp segítettek az élet “véletlen” történései abban, hogy ezekre a gondolatokra ráleljek.”
További ismertető, teljes előszó és a könyv megrendelése itt:
Kedves Kata!
Nagyon örültem, mikor Emőkétől megkaptam könyvedet, hiszen gyermekem, anyám elvesztése után kerültem kapcsolatba írásoddal.
Jó látni hogy a halál mindenkit másképp érint meg. A lehetetlennek tűnő feladat, hogy feldolgozzuk ezt az érzést kinek könnyebben ,kinek nehezebben megy, de a segítő kezek, gondolatok, társak ,szakértők elengedhetetlenek.Nagyon jó, hogy vannak olyan emberek, akik a hagyományokon keresztül , olyan tudást hordoznak,hogy segítse az esetleg tapasztalatlan, magányos, kétségbeesett hozzátartozókat a szeretett rokon, barát elengedésében.
Sajnos a „tabu” téma nem segíti az embereket, hogy fel tudják dolgozni ezeket az életvégi eseményeket. Elveszett belőlünk a bátorság, hogy szembenézzünk a tényekkel.
Köszönöm neked és a könyvben megnyilatkozó szakembereknek, hogy felnyitották a szemem, hogy az elmúlást „másképp” is át lehet élni és megélni.
A megható és emberközeli történetek mélyen érintettek.
Nagyon köszönöm.
Kedves Rita, hálásan köszönöm a véleményedet és örülök, örülünk, hogy a könyv mondanivalója megérintett. Remélem még sokáig tudsz táplálkozni a benne leírtakból :-))