Menü Bezárás

Lelki terhek elengedése

lelki terhek elengedése

A lelki terhek elengedése során fontos meglátni, hogy a sajátunkon kívül mennyi terhet cipelünk a szüleinkéből? Mi tartozik a saját puttonyunkba, és mi legyen a szüleink puttonyába tartozó lelki terhekkel?

A sors, mint puttony

Képzeletben mindannyian cipelünk a hátunkon egy nagy puttonyt. Ez annál inkább tele lesz, minél idősebbé válunk, vagy minél nehezebb sorsot élünk. A puttony nem más, mint a sorsunk. Benne van minden örömteli és fájdalmas emlék, történés, találkozás, emberi kapcsolódás és kötődés, lelki eszencia a születéstől fogva. Olykor elszomorító látni és tapasztalni azt, ha egy szerettünk, mondjuk valamelyik – vagy mindkettő – szülőnk puttonya olyan nagy, hogy már azt sem értjük, hogyan képesek elbírni.

A szülők puttonya

Gyermekként általában azt gondoljuk a szüleinkről, hogy nagyok és erősek, mindennel megbirkóznak. Majd amikor elkezdjük tapasztalni, hogy nekik is vannak gyengeségeik, akkor inkább szeretnénk besegíteni nekik a terhek cipelésébe. Hiszen akkor vagyunk boldogok, ha a nekünk életet adó felnőttek testileg és lelkileg jól vannak. Aztán felnövünk, és akkor meg hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az ő terheik sokkalta nagyobbak, mint másé vagy a sajátunk.

Azért is vagyunk erről meggyőződve, mert hiszen világra hoztak bennünket, így vagy úgy lemondtak dolgokról miattunk vagy azért, hogy nekünk valamennyire jobb legyen, és így tovább. Érezhetjük, hogy ezek a dolgok sok energiájukba kerültek. Ez, valamint a tény, hogy az életünket köszönhetjük nekik, vezethetnek el ahhoz a gondolkodáshoz, hogy az ő puttonyuk a sajátunknál is előbbre való.

A saját puttonyunk

Ám ha ezeket a dolgokat nem tudjuk a helyére tenni magunkban, akkor könnyen előállhat az a helyzet, hogy bűntudattal, lelkiismeret furdalással növünk bele a felnőttkorba. Míg végül nem adunk engedélyt magunknak a boldogságra.

Tesszük mindezt azért, mert hát hogy jönnénk mi ahhoz, hogy könnyebben, boldogabban éljünk, mint a súlyos puttony alatt görnyedező szüleink? Hogy néz az ki a világ szemében, ha nekünk könnyebb sors jut, mint valamelyik felmenőnknek? Mi lesz, ha csak úgy elindulunk a saját életünkbe? Hálátlanokká válunk? Megharagszanak ezért?

A helyzet az, hogy senkit nem lehet megmenteni a saját puttonya súlyától. Segíteni lehet ugyan, de csak egy bizonyos mértékig, szem előtt tartva, hogy az erő elsősorban a saját puttonyunk cipeléséhez kell. A saját puttonyunkban benne van minden, ami születésünk óta történt, beleértve a teljes származási családi mozgatórugókat is és a jelenlegi családunkat. Ha gyerekeink is vannak, akkor az ő első 18-20 évük is a mi puttonyunkba tartozik, hiszen a felnevelésük a mi dolgunk, nem pedig a szüleinké, és nem is a gyerekeinké.

Tehát hogyan is tudnánk átvenni a szülők puttonyát, amikor a miénket is hatalmas energiákba kerül cipelni? Ha mégis sikerül átvenni ideig-óráig, akkor a saját puttonyunkat hova tesszük? Az egyik szülőnké van a hátunkon, a másik az ölünkben? Vagy a fejünkön? És akkor hogyan tudunk kiegyenesedni? Sehogy.

Csak egy puttony fér a hátunkra

Ha lelkileg kiegyensúlyozottak szeretnénk lenni/maradni, akkor sajnos tudomásul kell venni, hogy nem tudjuk mindenki terhét, sem egyvalakiét teljes mértékig átvenni. Ideig-óráig be tudunk csatlakozni egy-egy nehezebb élethelyzetbe, hogy könnyítsünk más sorsán, de életünk végéig és örökké nem. Egyetlen esetben tudjuk csak átvenni a szülő egész hátizsákját: ha a sajátunkat levetjük. Ám ha ez megtörténne, az az életünkkel összeegyeztethetetlen állapot lenne.

Akkor mit jelent az, ha egy-egy nehéz élethelyzetbe besegítünk? Például amikor a szülőnk eltávozni készül erről a világról, akkor dönthetünk úgy, hogy nem adjuk kórházba, hanem otthon ápoljuk. Ha mindezt megtehetjük úgy, hogy az közben nem megy a saját életünk rovására.

Honnan tudhatjuk, hogy túl sokat vettünk át más puttonyából? Például ha rendszeresen a saját szüleink anyját (vagy apját) játsszuk, és úgy viselkedünk, mintha minélkülünk nem tudnák megoldani életük dolgait. Ilyenkor ne lepődjünk meg, ha nem jön össze a saját életünk, a saját utunk megtalálása, a saját párkapcsolatunk, saját családunk és így tovább. Hanem lássuk meg, hogy a szüleink puttonyától már nem fér el a sajátunk. Vagy csak féloldalasan, vagy valamilyen fél megoldásban…

A szüleink, felmenőink iránt érzett hála nem abban fog tudni kimerülni, ha a saját életünket beáldozzuk az ő fizikai és lelki terheik oltárán. 

A lelki terhek kiválogatása

Persze felmerülhet a kérdés, hogy miért ne lehetne a saját puttonyunkat félredobva kizárólag másvalaki, mondjuk az egyik szülőnk puttonyát cipelni? Természetesen bárki dönthet így. De ez csak akkor őszinte választás, ha egyfelől ez a saját döntése, és nem valaki vagy valami más kényszeríti ebbe a helyzetbe (például szülői zsarolás), másfelől ha az illető nem kesereg a saját élete felett, hanem ezzel együtt boldog. Ám akkor is tény, és az is marad, hogy a sorsát mindenkinek magának kell cipelnie. Ez olyannyira személyre szabott és sajátos dolog, mint a saját születésünk és a halálunk: egyedül kell átmenni rajta. A puttonyától senkit sem tudunk végérvényesen megszabadítani.

Ám az is igaz, hogy egészen addig nem fogunk tudni örömmel segíteni senkinek, amíg nem tapasztaljuk meg a saját puttonyunkat (határainkat) teljes egészében. Amíg szét nem válogatjuk és világosan nem látjuk, hogy mi az, ami kizárólag a saját puttonyunk tartalma, és mi az, ami már másé: a tesóé, anyué, nagypapáé, szomszédé, férjjé, baráté és így tovább.

Ha a szülők már nem élnek, a régi beidegződés – miszerint az ő terheiket is cipeltük, és a sajátunknak alig maradt hely – továbbra is működtetheti hatását. Ilyenkor továbbra is azt a mozgatórugót tápláljuk, miszerint a saját puttonyunk teljes hátszélességgel való viseléséhez nincs engedélyünk, jogunk. Ezért teljesen mindegy, hogy a szülők élnek-e vagy sem, a lelki terhek elengedése mindkét esetben fontos.

Lelki terhek elengedése

Itt van néhány „varázsmondat” a sok közül, amikkel a szívünkben bátran fordulhatunk szüleink felé, és amelyekkel a régi és a közelmúltbéli egyéni családállításaimon is sok szép oldás született már:

köszönöm az életet, amit tőletek kaptam, és köszönöm, hogy minden nehézség (vagyis a puttonyotok nagysága) ellenére vállaltatok engem. Azért, hogy lássátok, volt értelme az áldozatotoknak, most megyek, és kihozok valami jót az életemből. Tartozom nektek annyival, hogy lássátok: jól és boldogan élek.”

„Ha szükséged van rám, jövök. De csak olyan mértékig tudok segíteni, amíg az még nem megy az életem rovására”

És ha van gyermekünk, akinek továbbadtuk az életet, akkor ezzel lehet feloldást találni a lelkünkben a saját szüleink felé, és tisztelettel meghagyni nekik az ő puttonyukat:

„A legfontosabbat, az életemet megkaptam, és köszönöm. Mindezt azzal viszonoztam, hogy az életet én is továbbadtam, és így született meg az unokátok. Amit kaptam, azt továbbadtam, így nem tartozom semmivel.”

A hálán túl

Elvileg egy (lelkileg kiegyensúlyozott és önmagával is rendben lévő) szülőt az tesz boldoggá, ha látja, hogy a gyermeke boldogul az életben, és a saját életét éli. Nem azt az életet persze, amit a szülő elképzelt neki kiskorában, hanem azt, ami a gyermekét boldoggá teszi. Ha ezzel a gondolattal problémája, rossz érzése van a szülőnek, akkor ez jelzés arra vonatkozóan, hogy önmaga felé fordulva megvizsgálja a saját érzéseinek forrását. Nem, nem a másikra, a gyerekre mutogatva, hanem csakis önmagát megfigyelve. (Lehet, hogy már az ő szülője sem tudott örülni?)

És ha felnőtt gyermekünk azt mondja majd nekünk, hogy szeretné meghálálni mindazt, amit tőlünk kapott, akkor ne legyünk restek elmondani neki, hogy

„Egyetlen módon viszonozhatod mindazt (az életet), amit kaptál, azzal, ha továbbadod (az életet).”

A továbbadás itt jelenthet születendő gyermeket, vagy olyan teremtő – gondoskodó, kreatív tevékenységet. Ebbe bele lehet tenni mindazt az életenergiát, amit a szüleinken, mint egybefonódó kapun keresztül kaptunk meg azzal, hogy világra hoztak minket.

Továbbiak:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .