Szülőkről való leválás fájdalma 9 pontban
Léleksziget logo - önismeret, önfejlesztés, önmegvalósítás, belső gyermek, lelki egészség, önismereti tréning

Szülőkről való leválás fájdalma 9 pontban

Vannak olyan családi lelki helyzetek, amelyekben a szülőkről való leválás fájdalma sokkal nehezebb, mint az korábban sejthető volt. Ez a fájdalom az oka sokszor annak, hogy nem történik meg a leválás.

 

Előző, szülőkről való érzelmi leválás cikkben már körbejártam egyszer a témát, de úgy érzem, hogy van még miről szólni.

Az alábbi írás is elsősorban a kiegyensúlyozatlan nevelésben részesülő szülő-gyerek kapcsolatokat veszi górcső alá, hiszen a szülőkről való leválás (vagy akár a gyerekről való leválás) ezekben a családi lelki állapotokban tud a legfájdalmasabb lenni. Akármilyen családból is jössz, érdemes végigolvasnod, mert átfedések lehetnek a saját életed kapcsán is.

Szülőkről való leválás érzelmi gátjai – amikor a gyerek besegít

Amikor egy gyermek valamiért kiegyensúlyozatlan lelkületű szülők mellett cseperedik fel, akkor automatikusan bekapcsol egy tudatalatti “elköteleződés”, ami afelé tereli a gyermeket, hogy tudattalanul is segítsen a szüleinek a lelki békéjük helyreállításában. Hiszen a gyermeknek az egyik legfontosabb tényező az, hogy a számára biztonságot nyújtó személyek (szülei, gondozói) egyensúlya fennmaradjon, hisz így ő is biztonságban érezheti magát.

Ha pl. apa és anya lelkileg labilisak, hosszútávon sem tudnak megbirkózni a problémáikkal, és kevésbé tudatosan állnak ebben a helyzeteben a gyermekükhöz, akkor a gyerek képletesen szólva besegít a szülőknek lelki egyensúlyuk helyreállításában: kiskorától fogva ő vigasztalja a felnőtteket, később is támogatja anyut/aput lelkileg, javaslatokat tesz arra, hogy hogyan élhetne egyik vagy másik boldogabb életet (amit a szülő rendre nem vált be), elintéz dolgokat a szülei helyett, vagy például kritikus szülők esetén éveken át megfelel annak a szerepnek, miszerint ő nem fogja sokra vinni az életben (stb.). Aztán telnek az évek, és a fiatal felnőtt sérült gyermeki lélekkel nő bele a felnőttkorba, tudat alatt még mindig azt várva, hogy egyszer a szüleik maguktól is helyreállnak lelkileg, gondoskodnak saját lelki és érzelmi igényeikről, arról, hogy boldogan éljenek, és majd egyszer azt is elismerik, hogy milyen nagyszerű gyermekük van.

Szülőkről való leválás érzelmi gátjai – elfogadhatatlanság

A már felnőtt gyerekek szüleikhez való érzelmi beragadásának gyakran oka az, hogy tudat alatt még mindig várnak tőlük valamit, valami olyan érzést, érzelmi gondoskodást, amit nem kaptak meg.

Ha például valaki kritizáló szülők mellett nőtt fel, akkor egészen gyermekkora óta fokozódhat benne a feszültség, ami a folyamatos megfelelési kényszerből, a “mikor fogad már el olyannak amilyen vagyok” és a “semmi nem jó amit csinálok” érzéséből fakad. A feszültség azért keletkezik, mert mindenkinek természetes érzelmi igénye az, hogy elfogadásban részesüljön nemcsak fizikai értelemben, hanem lelkileg is. Ha a gyermek érzelmi igényei folyamatosan a szőnyeg alá vannak söpörve, akkor megpróbál még jobban megfelelni a szülőknek, abban a reményben, hogy egyszer majd elismerik az erőfeszítéseit, és akkor talán majd az ő érzelmi – lelki állapota is fontos lesz.

Szülőkről való leválás érzelmi fájdalma 9 pontban

Csakhogy az élet – sajnos – a legtöbb esetben nem ezt produkálja, és maradnak a gyerek-szülő közti lelki, megterhelő és súlyos játszmák, amik mindkét felet megterhelik.

Ilyenkor egyre többen kezdik el önismereti munkával megváltoztatni az egészségtelen kötődésüket a szüleik felé, mert érzik, hogy az ahogyan most van, az túl sok, túl nagy teher és túl fárasztó. Majd ezen a ponton eljutnak a szülőkről való érzelmi leválás fájdalmas pontjához, aminek a lelki folyamatát így tudnám pontokba rendezni – kiegyensúlyozatlan, lelkileg terhelt szülő-gyerek kapcsolat esetén:

  1. Annak – fájdalmas – felismerése, hogy valaki gyerekkortól kezdve várja az anyja/apja őszinte elfogadását és szeretetét
  2. Annak – fájdalmas – felismerése, hogy ez a várakozás benne mindig is jogos volt, mindig is járt volna neki, és gyermekként nem kapta meg, egyedül és kiszolgáltatottan érezve magát ettől
  3. A fentiekkel kapcsolatos fájdalom megélése és kiengedése (sírásban, kiáltásban, festésben, gyertyagyújtásban, stb.)
  4. Annak – elfogadó – felismerése, hogy a szülei feltehetően jobban csinálták volna a dolgukat, ha tudták volna, és ha a puttonyukban cipelt nehéz sorskövektől lett volna rá erejük
  5. Annak felismerése, hogy szabad elutasítani minden rosszat, amit a szülei vele tettek, anélkül, hogy ezzel megtagadná őket
  6. Annak fájdalmas felismerése, hogy nem lehet a szülőket kicserélni, mert pont ők a szülők
  7. Annak eleinte fájdalmas felismerése, hogy az életét csak azon az áron kaphatta meg, hogy pont ilyen családba, ilyen szülőkhöz érkezett
  8. Elgyászolni, elfájni, amennyiben ez a keserűséggel tölti el
  9. Tudatosítani, hogy mindezektől függetlenül még ugyanúgy a családhoz tartozik ő is, de már nem szükséges sérült gyermeki énnel kapcsolódnia, várva, hogy megkapja azt, amire nem sok esélye van.

Mi van a szülőkről való leválás után?

A fenti pontokkal leírt érzelmi folyamattal való szembesülés nagy bátorságot igényel, ám aki vállalkozik rá, azt határtalan felszabadító érzés keríti hatalmába, olyan, mintha végre kiszabadulna valamilyen fullasztó, szűkös kalitkából, és elindulhatna az elé táruló végtelen tér bármely irányába, mert semmi és senki nem fogja vissza.

Hétköznapi értelemben a szülőről való érzelmi leválás tisztázásával felszabadulnak az energiák, végre befejezésre kerül egy rég halogatott projekt, végre eladásra kerül a szülőktől kapott, de már anyagilag ráfizetéses autó, végre megtörténik a boldog párkapcsolatba érkezés, végre megnyílik az út a gyermekvállalás felé (hisz az eddig a szülőkre fordított lelki gondoskodás energiája a leendő gyermekre fordítható), végre megjön a “határ a csillagos ég” érzés.

Persze a leválás nem megy egyik napról a másikra, visszaesések, hullámzás szokott lenni, de a lélek eközben egyre erősebbé válik, míg a folyamat vége felé elcsitulnak a feszültségek és a harcok.

Lehetőségeid a változtatásra:

Önismereti tanfolyamok >>


1 Megjegyzés

  1. Kedves Kata!

    Köszönöm a 9 pontot! Nem gondoltam volna még így felnőtt fejjel sem, hogy milyen meghatározó szerepe lehet sorsomban a szülői elfogadás. Bizony az örökös megfelelni vágyásom, most egy végtelennek tűnő útkeresés….
    Üdvözlettel!

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..