A belső gyermek gyógyítása elengedhetetlen akkor, ha a gyermekkort anyasebek és apasebek tarkítják. Ha kevesebb szülőseb van, akkor is ajánlott, hisz oktávokkal javítja a lelki közérzet minőségét. De ki az a belső gyermek és hogyan lehet gondoskodni róla?
A felnőtté válás útján a gyermekkori fel nem dolgozott bánatokból, az érzelmi igények ki nem elégítéséből és a családi rendszer működési zavaraiból kinek kevesebb, kinek több anyasebe és apasebe keletkezik. Ezek a lelki sebek, ha megszilárdulnak, akkor tartósan meghatározzák a későbbi viselkedést, felnőttkori döntéseket és választásokat. A maganyag, ami létrejön felnőttkorra, tele lesz negatív érzelmi szűrőkkel. Tulajdonképpen ebből fog felépülni a sorskönyv.
Jelentkezés belső gyermek gyógyításra >>>
A belső gyermek maganyaga
A maganyag működését úgy képzeld el, mintha érzelmekkel teleírt könyveket kezdenél el egymásra pakolni. Születésedkor a maganyagod valóságos erőforrásként, magerőként működik, tiszta és ártatlan, és ami fontos: befogadó. Mondjuk hasonlítsuk ezt egy gyönyörű szép kristályasztalkához, amire a legelső könyv, valamikor egy éves korod körül kerül rá. A következő néhány nap, hét vagy hónap múlva pakolódik rá, a következő fél év múlva, és így megy ez egészen a felnőtté válásodig.
Ha támogató légkörben és egészségesen működő családban nősz fel, akkor túl azon, hogy kicsi lesz a negatív érzelmi könyvkupacod, látni fogsz mindent, ami alatta és mögötte helyezkedik el. A kristályasztalkát, a bútorokat, falakat, növényeket, festményeket és ajtót amin kiléphetsz. Emellett megmarad folyamatosan a kapcsolatod a benned élő gyermekkel. Azzal a születésedkor hozott tiszta erőforrással, ami egyet jelent az életörömmel, kreativitással, lelkesedéssel és hatékonysággal.
Ám ha kritikus és kevésbé támogató légkörben kellett felnőnöd, akkor azon kívül, hogy nagy lesz a könyvkupacod, a könyvek tartalma inkább negatív érzésekkel lesz teleírva, ráadásul több oszlopot is csinálni kell belőle, hogy egyáltalán valahogyan kiláss… A kristályasztalka pedig már szinte el is tűnik a nagy halom alatt. A könyvoszlopok mögül pedig alig láthatod meg a szoba teljes berendezését, csak apró részleteket. És ha felnőttként jön egy olyan szituáció, amikor szükséged lenne egy kijárati ajtóra, akkor nem, vagy csak nehezen találsz ki, mert a könyveid (tiszta maganyagodat befedő érzelmi szűrőid) eltakarják. Így annak tudatában fogsz döntést hozni, hogy nincs ajtó, ráadásul ezt a döntést tehetetlenség érzés, feszültség érzés vagy más ehhez hasonló érzés fogja kísérni, pontosan olyanok, mint amiket a könyveid is tartalmaznak. Ellentétben egy kisebb könyvkupacos társadtól, aki világosan látja majd, hogy hol kell kimenni, és ezt meg is teszi jókedvvel.
Amikor nagy a kupac
A könyvkupac tehát a maganyagod részévé válik, felnőtt életedet pedig a kupac mögött álló megsebzett gyermeki éned fogja irányítani.
Amikor nagy a kupac, akkor hajlamosak vagyunk arra is, hogy ne akarjunk tudomást venni róla. Túl sok lenne ránézni, és szembesülni mindazzal, ami ott van. Ezért van az, hogy mire felnövünk, útközben megszakítjuk a kapcsolatot gyermeki én-részünkkel. Csak elhisszük, hogy felnőttként létezünk, és úgy teszünk, mintha felnőttünk volna. Valójában az történik, hogy a környezetünkben senki nem tudta megmutatni, hogy mit tegyünk az egyre halmozódó kupacunkkal, nekünk pedig túl nagy falat volt. Ezért az tűnt a legbiztonságosabbnak, hogy mi magunk is inkább elfordultunk, és az „út szélén hagytuk” a bennünk lakozó kisgyermeket. Aki azóta is ott várja, hogy valaki odalépjen hozzá, megvigasztalja, és elkezdje átírni a könyvek tartalmát valami boldogabbra.
Sokan nőnek bele megsebzett belső gyermekkel a felnőttkorba, és cipelik ezt egészen addig, amíg fel nem veszik újra a kapcsolatot belső gyermekükkel.
Ha úgy érzed, hogy Te is azok közé tartozol, akiknek nagy kupacuk van, nem lenne -e itt az ideje, hogy elkezdd felszámolni a könyvkupacodat és átírni a sorskönyvedet? Odamenni a benned élő kisgyerekhez, és megfogni a kezét végre? Mert az az igazság, hogy ha felnövekedésünk során más nem tudta megfogni a kezét, akkor most már csak mi vagyunk az egyetlenek, akik ezt megtehetik. Még az sem teheti meg helyettünk, aki kísér minket ebben a belső munkában, mert ő is maximum támogatni tud.
A belső gyermek gyógyítása
A meggyógyítás egyben az anyasebek és apasebek begyógyítását is jelenti, és formáját tekintve segítségül hívja az imaginációs (meditációs), rajzos, írásos, szerepjátékos gyakorlatokat is. A lényege azonban az, hogy a résztvevő önmaga válik belső gyermeke gondozójává. Így tudja semlegesíteni a gyermekkorból benne ragadt gátló érzéseket. Olyan ez, mint a fitnesz: ahhoz, hogy eredményt érj el, sokszor kell elvégezni ugyanazt a gyakorlatot.
A belső gyermek gyógyítása miért olyan hatékony?
Mivel ez az érzelmi – önismereti belső munka közvetlenül érinti a születéskori tiszta és ártatlan, erőtől duzzadó maganyagot, ezért képes segíteni. Segítségével az ember kezébe veheti lelki munkáját, képes megtartani érzelmi egyensúlyát, vagy megbillenés esetén hamarabb képes talpra állni.
(Fontos tudnod, hogy ha nagyon tragikus gyermekkorod volt, akkor pszichoterapeuta segítségével érdemes feldolgoznod a gyermekkorodat.)
