Menü Bezárás

Anya gyermek kapcsolat

anya gyermek kapcsolat

Megkérdeztük olvasóinkat az anya gyermek kapcsolat megéléséről, hogy milyen a viszonyuk édesanyjukkal. A válaszon kívül nemek szerint is osztályozhattunk.

A felmérésből (itt töltheted ki te is) kitűnik, hogy a válaszadó férfiak és nők többségének nem felhőtlen a kapcsolata édesanyjával, sőt mindent egybevetve a többségnek gondjai vannak.

 

Álljon itt most néhány támpont ahhoz, hogy sikerüljön a konfliktusból az elfogadásba megérkezni.

Anya és lánya

Nőként a nőiséget és a női erőt az édesanyán keresztül kaphatjuk meg, akkor is, ha kézzel lábbal tiltakozunk az ellen, hogy kicsit is hasonlítsunk rá, és akkor is, amikor nem a legfelhőtlenebb a viszonyunk vele.

Ha még mindig egy nagy nemet kiáltasz mindarra, amit édesanyád mond, tesz, érez vagy tett a múltban, akkor feltehetően még élénken élnek benned az anyaseb okozta fájdalmak, ám a saját nőséged teljes megélését is megakadályozod. Amikor az ember lánya rendben van az édesanyjával, akkor annak az az ismertetője, hogy már nem húzza fel magát olyan anyai reakciókon, amiktől régebben világgá tudott volna futni. Nem azért, mert egyetért az anyjával, hanem azért, mert először feldolgozta – vagyis a negatív érzéseket elfájta és nem elfojtotta -, majd megérti és el tudta fogadni, hogy az édesanyja nem képes máshogy tenni és csinálni, csak úgy.

Anya és fia

Férfiak is vannak sokan, akik nem jutnak dűlőre édesanyjukkal. Férfiaknál ott lehet például elakadás – de ez csak egy példa a sok közül -, amikor fiatal koruktól kezdve tudattalanul, és mintegy szeretetből édesanyjuk mellé “emelkednek”, a férj pozíciójába (pl. parentifikáció). Ennek lehet oka például az édesanya válása, vagy rossz házassága az apával, az anya olyan élethelyzete, amikor a fiúgyermek szenvedni látja édesanyját. Hogy ezt enyhítse, hamarosan szinte társként lesz jelen az anya életében. Évek múltán aztán jönnek a problémák: a fiú minden párkapcsolata zátonyra fut, édesanyja összes gondját a vállára akarja venni.

Ilyenkor az a jó, ha a fiú azt mondja édesanyjának: “Mindig Te maradsz az első nő az életemben, de társat máshol keresek magamnak. Úgyhogy most megyek.”

Sok esetben voltam már tanúja annak, amikor egy édesanya csak hatalmas lelki nehézségek árán tudta elengedni a fiát, gyermekét. Talán az élet egyik legnehezebb, ám mégis legbölcsebb tanítása az, amikor egy szülő megérti, hogy a gyermekét nem birtokolhatja, nem töltheti ki vele a benne tátongó magányt és űrt, mert akkor az visszaüt.

Anyai támogatás

Jó, ha a szülők el tudják fogadni azt, hogy gyermekük nem igényli a felnőtté válás után, hogy beleszóljanak az életébe, ha maga nem kéri. Az anya gyerek kapcsolat szempontjából terhes lehet a fiatalnak, ha a szülő érezteti, hogy gyermeke kirepülésével az ő élete már nem lesz teljes (emberi játszmák tökéletes kiindulópontja). Még rosszabb, ha rendszeresen olyan helyzetet teremt a szülő maga körül, amiről tudja, hogy gyermekét nem hagyja hidegen, és ezzel próbálja késleltetni a kirepülést. A sértődés ez esetben is játszma, a szülőben tátongó érzelmi űr kitöltésére tett kísérlet, amivel a szülő megpróbálja magánál tartani gyermekét.

Az anya gyermek kapcsolat pozitív oldala felnőttkorban már két emberen múlik, azonban az egyiknek kell elkezdenie a változtatást ahhoz, hogy a helyzet valamilyen módon megoldódjon.

Anya gyermek kapcsolat megoldásának helye: önmagad

Gyermekként:

A megoldásig vezető út nem gyémánttal van kikövezve, mert édesanyád elfogadásának szabadsága csak azután érkezik meg, miután a negatív érzéseket feloldottad, meggyászoltad, ami bizony kitartó önismereti munkát igényel.

A változás, ami a helyzet megoldását elindítja pedig nem a másikban kell, hogy végbemenjen, hanem abban a félben, aki akarja a változtatást. Ilyenkor muszáj félretenni mindent, amit a másik félről gondolsz: “már előre tudom a válaszát”…”miért mondja mindig ugyanazt, amikor én ezt teszem”…” ha végre belátná, hogy nekem van igazam”… stb, és csakis önmagunkra koncentrálni:

– a szüleid melyik viselkedésére, szavára, mondatára mit és hogyan reagálsz?
– vajon miért úgy reagálsz?
– mit akarsz ezzel a reakcióddal “kiszolgálni”, netán nem akarod megbántani a szüleidet azzal, ha látják, felnőttél, vagy pl. apádnak akarsz megfelelni…?
– mit kéne tenned ahhoz, hogy a legközelebbi szituációban másként viselkedjél?
– szükséged van-e segítségre, és ha igen, hová, kihez  fordulhatsz? (kommunikációs tréning, pszichológus, kineziológia, családállítás stb..)

Szülőként:

Természetesen előfordulhat az is, hogy szülőként azt tapasztalod, hogy felnőtt korú gyermeked nem akar felnőni, szembenézni a valósággal, miközben érzi, hogy meg kellene bizonyos lépéseket tennie az életben, de valamiért nem meri. A megoldás lehet az, amikor a gyermeked elkezdi felgombolyítani a saját lelki sérüléseit, azok történeteit. Szülőként ebben tudod támogatni őt.

Továbbiak:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .