Menü Bezárás

Leválás a szülőkről: anyák és fiaik

leválás a szülőkről

A leválás a szülőkről olyan téma, ami jelentős szerepet kap az egészséges személyiség fejlődésben. Gondoljunk csak a családterápiából ismert életciklus modellre, miszerint egész életünk életciklusok és váltások mentén szerveződik, és egyik ciklus a családból való kirepülés időszaka.

Az Anyám nyakán c. film tökéletes példa a témához, az egész film a szülőkről való leválás körül forog, érdemes megnézni!

Leválás a szülőkről filmbéli megoldása

Dióhéjban arról van szó, hogy a szülők megelégelik, hogy 30 év felé közeledő fiúk még mindig otthon lakik. Felbérelnek egy “álbarátnőt”, akinek a feladata az lenne, hogy kizökkentse főhősünket ebből a meleg kuckóból. Különböző mulatságos bonyodalmak után végül a fiú valóban elköltözik… és ekkor éri villámcsapásként az anyát a tény: fia többé nem lesz mindennapos vendég náluk.
Ahelyett, hogy foggal-körömmel vissza akarná tartani gyermekét, szembe mer nézni önmagával, és megtalálja legrejtettebb félelmének okát. Fiaik leválását nehezen viselő Édesanyáknak különösen ajánlott megnézni ezt a néhány másodpercet, íme:

Leválás a szülőkről létezik gondok nélkül?

A szülőkről való leválás a nem tudatosságra törekvő szülők esetében nagyon nehéz. Ha a folyamat nem tud egészségesen lezajlani, akkor bizony arra rámehet a felnőtt gyerek párkapcsolata, házassága, vagy más életterületeken mutatkozhatnak problémák.

Kétoldalú ez a dolog: van, amikor a gyermek válik le nehezen, és van, amikor a szülő nem mer szembenézni az idő múlásával, és mindent elkövet, hogy késleltesse a kirepülés folyamatát, olykor nem visszariadva a szülői érzelmi zsarolástól sem. Természetesen ezt nem feltétlenül teszi tudatosan.

A leválás a szülőkről a mély lelki mozgatórugókról is szól!

A felnőtté válást nem lehet megspórolni, és azt sem, hogy a szülő szembenézzen azzal: a gyermeke felnőtt és kirepült, ideje más elfoglaltságot keresnie magának a gyereknevelés helyett. Ha a körülmények vagy az anyagi helyzet nem is teszi lehetővé az elköltözést, lélekben akkor is elindulhat a leválás folyamata, és ez a fontosabb.

Amikor a gyermek leválik szüleiről, az egy régi életciklus befejezését és egy újnak a kezdetét jelenti. Ilyenkor a származási család tagjainak újra meg kell találniuk a helyüket a családi rendszerükben: a szülőknek újra fel kell fedezniük saját életüket, amiben már nem az anyai-apai funkciók az elsődlegesek. Ilyenkor a szülő fokozottan átélheti a magány érzését. Rosszabb esetben, ha pl. korábbi lelki sérüléseit nem tudta feldolgozni, és a gyermeknevelés segített elterelni erről a figyelmet – egyfajta függőséget kialakítva saját gyermeknevelő funkciójával – akkor most könnyen kibillenhet a lelki egyensúlyából. Ha ekkor nem képes a szülő tudatosan, mély önismerettel feldolgozni mindazt, amiről a gyermeknevelés elterelte a figyelmet (pl. válás az apától/anyától, tragikus sorsfordulat, saját anyaságával/apaságával kapcsolatos önbizalomhiány stb.), akkor arra könnyen rámehet nemcsak a saját, hanem gyermek élete is (fiatal felnőtt gyerek pszichés betegsége, mamahotel 40 évesen, anyu 45 éves “pici” fia, önállósodni vágyó fiatal folyamatos konfliktusa a szülőkkel, stb.)

Előbb vagy utóbb a szülőnél és a gyermeknél is eljön az a pillanat (ha máskor nem, a halál pillanatában), amikor ráébred: egyedül van, egyedül született és egyedül fog meghalni. Az egyedüllét itt nem a magányt jelenti, hanem a felelősségvállalás teljeskörűségét, azt, hogy a lehetőségekhez mérten igyekszünk kihozni életünkből a legjobbat a döntéseink által. Van akiben ez gyorsan megszületik, van akinek évek kellenek hozzá. A lényeg nem az, hogy mennyi idő alatt növünk fel, hanem az, hogy felismerjük-e, hol tartunk a folyamatban. Mindannyian úton vagyunk, tehát nem vagyunk egyedül, mégis egyedül miénk a felelősség.

A leválás a szülőkről tehát lehet fájdalmas, vagy örömteli is, de mindenképpen a természet és az élet része. Éppolyan természetes, mint az idő múlása, elmúlása, vagy az ember utolsó pillanata az életében. Ha képesek vagyunk az élettel együtt haladni, és az időt, az elmúlást barátként, és nem ellenségként kezelni, akkor sokkal nagyobb esélyünk van megélni a teljességet, és az örömteli pillanatokat.

Továbbiak:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .