„A páromnak gyereke van!” Egy bizonyos kor fölött, amikor már inkább a gyermekes, elvált nőkkel, férfiakkal lehet párkapcsolatra lépni, egyre gyakrabban hangzik el a fenti felkiáltás, gyakran a kétségbeesés halvány árnyalatában. De mit érdemes tisztáznod magadban azelőtt, mielőtt párkapcsolatba bonyolódsz egy gyermekes anyukával vagy apukával?
A benned zajló mélyebb lelki folyamatok letisztázásában segítve álljon itt most néhány tipp két különböző helyzetre: akkor ha a párodnak van, neked pedig nincs gyermeked, és akkor, ha mindkettőtöknek van már gyermeke.
A páromnak gyereke van, nekem nincs
1. Tipp
A párod, amennyiben működnek benne az egészséges apai/anyai ösztönök, soha nem fog az előző kapcsolatból született gyereke elé helyezni téged, maximum egymás mellé. A matek egyszerűen hangzik: az élet továbbadása még a szerelemnél is szorosabb kapocs az emberi lélekben. Míg előbbi nem bomolhat fel, hiszen vér szerinti kötés, addig utóbbiban bármikor beállhat változás. Ha ezt képes vagy elfogadni, akkor nem lesz gond.
2. Tipp
Bert Hellinger (a családállítás atyja) azt mondja, hogy a fentiek mellett azonban mindig az új család élvez elsőbbséget a régivel szemben, mert így tud zavartalanul áramolni a szeretet. Ezért pl. amikor egy új kapcsolatban úgy születik gyermek, hogy a szülők még ki sem léptek az előző házasságukból, akkor úgy tesznek jól, ha rögtön felbontják a régit, és hivatalosan is megalapítják az újat.
3. Tipp
A párod gyermekének az anyja vagy az apja helyébe soha nem fogsz tudni belépni pótanyaként vagy apaként, ezért kár is törni magad. Kivéve akkor, ha a párod megözvegyült, de ekkor sem arról van szó, hogy el tudod feledtetni a gyerekkel szeretett szülője hiányát. Az említettek miatt a legjobb, ha nem szólíttatod magad „apának” vagy „anyának” a gyerekkel, hiszen ezzel olyan – lélektani – helyre pályázol a gyerek családi rendszerében, ami már foglalt. Egy helyet a családi rendszerben pedig csak egy ember tölthet be, függetlenül attól, hogy él-e még az illető vagy nem.
4. Tipp
Ha párod elvárja tőled a pótanyaságot vagy pótapaságot, miközben a gyermeknek mindkét szülője folyamatosan képben van, akkor nyugodtan megbeszélhetitek, és tisztázhatjátok a szerepeket, és azt is, hogy mennyit vagy képes lelkileg bevállalni a gyerek életében. Tudnod kell ugyanis, hogy amikor te megteszel valamit a gyermeknek, akkor valójában nem az ő számlájára íródik az amit adsz, hanem a párodéra. Amit a párod gyerekének adsz – anyagiakban vagy lelkiekben – azt a párodnak adod, hiszen az ő puttonyában foglal helyet a gyermeke, és nem a tiédben. Ha ezeket az elején nem tisztázzátok, akkor később megmérgezheti a kapcsolatot.
5. Tipp
Fel kell készülnöd lelkileg, hogy az exfeleség vagy exférj időnként vagy rendszeresen feltűnik az életetekben. Még az is lehet, hogy személyesen nem találkoztok, ám ha érzelmi játszmákkal, lelki egyensúlytalansággal megáldott emberről van szó, akkor az érzelmi világotok részévé is válhat.
6. Tipp
A párod és az ex között bár megszűnt a párkapcsolati szál, de szülőkként mindig össze lesznek kötve. Ez más funkció, mint a párkapcsolat, viszont ez örökre szól. Ezen senki sem változtathat, még ők sem.
7. Tipp
Annak, hogy szerelembe eshettél a pároddal, többek között az volt az ára (előzménye), hogy felbomlott az előző házassága vagy kapcsolata. Ez az életesemény meglehetősen sok lelki fájdalommal, talán csalódásokkal és az egykor elképzelt álom megszűnésével járt, amiből jócskán kapott a párod is és az exe is. Bár számodra örömteljes, hogy így alakult a kapcsolatuk, az csak jó, ha a szívedben képes vagy megadni ennek a történésnek a tiszteletet, elismerve ezzel az ex létjogosultságát is a saját életedben (ami nem összekeverendő azzal, hogy visszaélhet a „pozíciójával”).
8. Tipp
Ha úgy érzed azonban, hogy a sok próbálkozás és segítség ellenére valamiért mégsem tudsz azonosulni a helyzeteddel, és mégsem vagy képes elfogadni a párodat ezzel a puttonnyal, az még nem jelenti azt, hogy önző és szeretetet adni képtelen goromba nő vagy férfi lennél. Ebben az esetben állj meg egy kicsit, és nem kell harcolnod, hogy csak azért is megmutasd ország-világnak (szüleidnek, párodnak…) hogy te milyen jól működsz egy mozaik családban. Lehet, hogy egyszerűen csak arról van szó, hogy nem jól ismered önmagad, nem veszed elég komolyan a saját igényeidet, talán hajlamos vagy önfeláldozó szerepbe kerülni, miközben egyszerűen nem neked találták ki a – nem saját – gyermekes társkapcsolatot.
(Az másik téma, hogy ha a 8. pont érvényesül, akkor mennyi szól ebből a helyzetből annak, hogy lélekben magad sem vagy még felkészülve arra, hogy apává/anyává válj, és amíg más gyermekével vagy elfoglalva, addig sem „kell” foglalkoznod életed ezen részével.)
A páromnak gyereke van, és nekem is
Ilyenkor mindkettőtök puttonya azonosnak mondható, ismeritek a szülőség minden örömét és szenvedését, jobban megérthetitek egymást, és bár még nagyobb logisztikai feladatot jelent összehangolni a mozaik család életét, könnyebben indul a párkapcsolatotok ilyen szempontból. Ettől függetlenül persze a fenti 8 pont ugyanúgy érvényes erre a helyzetre is.
Mit tehetsz?
Akárhogyan is alakuljon, a legfontosabb dolog az, hogy Te rendben legyél önmagaddal!
