A párkapcsolati problémák okaira a családi mozgatórugókkal foglalkozó módszerek, mint például a családterápiás irányzatok elméleti háttere is hasznos információkkal szolgálhat.
A hölgyek után essen most szó a férfiak oldaláról:
Párkapcsolati problémák gyökere a családi kötődésben
Az első ellenkező nemű „lény” akivel a gyermek élete hajnalán találkozik, az az ellenkező nemű szülő. Vagyis fiúknál az édesanya, lányoknál az édesapa. A fiúk édesanyához való szoros kötődése teljesen természetes, hiszen az anyai szeretet alapvető emberi szükséglet. A baj akkor kezdődik, ha a leválás életciklusa után még mindig ez a szoros kötelék határozza meg a felnőtt fiú életét, beleértve a párkapcsolatát és a családalapítását.
A kisgyermek az első évében szoros szimbiózisban van édesanyjával, ez teljesen természetes jelenség, szükséges és így jó. A felcseperedő fiú azonban fokozatosan válik le édesanyjáról, és szerencsés esetben a saját apja felé fordul. Ez már csak azért sem hátrányos dolog, mert a férfi szerepet, az apai minőséget csakis egy másik férfi – általában az apa – adhatja át leghitelesebben a fiúnak. Az apa jelenlétének a családban egyébként is az a legfontosabb szerepe a gyermek korai éveiben, hogy segítse lazítani a gyermek és az anya között lévő szoros szimbiózist, ami már ekkor megalapozza a későbbi önálló életvitel kialakítását.
Szoros anya-fiú kapcsolatban a férfi „szabad vegyértékét” azonban nem a feleség foglalja el, hanem az édesanya. Igencsak nehéz dolga van ilyenkor a feleségnek, aki hiába keresi a kapcsolódási pontot, nem találja. Hogy a szabad vegyérték valóban szabaddá váljon, azért a férfi is sokat tehet, de az édesanya a fiú felnőtt koráig talán még többet.
Szerepek letétele
Ha pl. az egyedülálló édesanya éveken át fiában kereste a lelki támaszt, akkor a felcseperedő ifjú akár bele is ragadhat ebbe a szerepbe – anyu társát pótolván – megnehezítve ezzel párkapcsolat kialakítását. A szerep letételét vagy az édesanya ösztönözheti, vagy a fiúnak kell kiharcolnia. Rugalmasan működő családokban a szerepek letétele nem okoz konfliktust.
Ilyenkor pl. az édesanya úgy segítheti a fia leválását, hogy igyekszik megőrizni tudatosságát, és ő maga is lelki erőfeszítéseket tesz, például elkezd a saját életével foglalkozni, megkeresi a saját örömeit, baráti kapcsolódásait, és nem ragad bele az „anya funkcióba”, nem áll folyamatosan fia rendelkezésére.
Párkapcsolat kontra származási család
Minden párkapcsolatra rombolóan hat az, hogyha abba a pár szülei beleszólnak, ha úgy gondolják, hogy gyermekük helyett döntéseket hozhatnak, vagy ha nem képesek elfogadni gyermekük választottját. Ilyenkor érdemes megtalálni a párnak az egyensúlyt a származási családjuk és a párkapcsolatuk között, és sok esetben a párkapcsolat javára döntést hozni. Az egyik legkellemetlenebb és legrombolóbb pillanat tud lenni az, amikor mondjuk a feleség és az anyós közti konfliktusban a férj csak azért áll ki az édesanyja mellett, hogy nehogy megsértse őt. (Vagy fordítva, a feleség az apjának nem tud nemet mondani a férjével szemben). Az ilyen típusú szülőknél olykor érdemes kitenni a stop táblát.
Mit tehet a fiú?
Megoldás van, és a mókuskerékből való kiszállás lehetséges. Ez kezdődhet önismereti munkával és tudatosabb életvitellel, a generációs minták felülvizsgálatával, oldásával, valamint annak felvállalásával, hogy a szimbiózishoz ragaszkodó, a leválási életciklust elfogadni nem tudó/akaró anyuka lehet hogy megsértődik, ha fia ezentúl többször teszi majd ki a stop táblát. A leválás a fiú szemszögéből akkor lesz eredményes, ha édesanyjára nem haraggal gondol már, hanem elfogadással. Tehát amikor már lelkileg is eléri azt az állapotot, hogy képes nemet mondani bűntudat érzése nélkül.
Érdemes tudatosan is rátekinteni a párkapcsolatok működésére, így később nem érhet csalódás. Ebben segít a párkapcsolatok valódi lelki mozgatórugóinak az ismerete.
Kapcsolódó cikk: 6 jel, hogy készen állsz egy új párkapcsolatra
