Így ír arról, hogy mi tesz boldoggá egy gyermeket Hellinger: „.. az, hogyha a szülei mindketten örülnek neki. Vajon hogyan valósul meg mindez?
Úgy, hogy a gyermekben egymást tisztelik és szeretik, illetve egymásnak örülnek benne.
A szeretetről sokat beszélünk. Mikor mutatkozik meg azonban előttünk teljes szépségében? Akkor, amikor a partnerünknek örülünk – maradéktalanul – és amikor a gyermekünknek örülünk – ugyancsak maradéktalanul.
A szülői szeretet azt jelenti, hogy azt a hatalmat, amelyet a szülők – legfőként és egészen rendkívüli mértékben az édesanyák, miközben oly hosszú ideig a babával szimbiózisban élnek – a gyermekükkel való viszonyukban megtapasztalnak, mindketten megbízatásként élik meg. Nem a saját céljaikra használják, hanem egy időre a gyermek szolgálatába állítják. Mind a gyermek, mind pedig a szülők szabadabbak így, lehetőségük nyílik arra, hogy igazán a saját útjukat járják, hogy örömmel fogadják a sorsukat és ilyeténképpen egymást elengedjék annyira, amennyire szükséges.”
Részlet Bert Hellinger: Maradandó Boldogság c. könyvből
Olvasd el itt a szülőstílusokról írt bejegyzéseket is!
Hu, nagyon jo es ertekes ez az idezet. Nem konnyu, de erdemes rahangolodni arra, hogy a gyermekneveles szolgalat. Akkor peldaul nem szemelyes sertesnek vesszuk, ha a gyerek orakig bombol, hanem feladatnak, hogy kideritsuk, mi a bomboles targya, es megnyugtassuk, vagy eppen engedjuk a bombolest. Nem konnyu, talan nem is mindig megy, de megeri.