Menü Bezárás

Családi kötődés

családi kötődés

A családi kötődés, a származási család iránti lojalitás akkor is működik, ha a külvilág felé valaki azt nem vállalja fel. Amikor egy férfi és egy nő párkapcsolatra lép egymással, akkor nem két ember, hanem két különböző családi rendszer kezdi el összefonódását.

Egy kedves ismerősöm mesélte el, hogy a Csángóknál, akiknél az esküvői szertartás még hűen tükrözi az ősi hagyományokat, van az esküvői utcai menetnek egy olyan része, amikor a menyasszony és a vőlegény családja két különböző irányból érkezve összetalálkozik egymással szembe, és rituálisan tisztelegnek egymás előtt, vagyis elismerik egymás fontosságát, mint azt a közeget, ahonnan a fiatalok élete elindult.

Mivel az életet – ami a legértékesebb dolog e földön – csakis a származási családunkon keresztül kaphatjuk meg, ezért ez a kötődés egész életünkben végigkísér, és az a párkapcsolat, ahol tiltva van a származási családdal való kapcsolat, abban nem érzik jól magukat a felek. A gyermekek világra jöttével pedig tovább nő a “kötődési helyek” száma. Bert Hellinger ezt írja a Maradandó Boldogság c. könyvének “A régi kötődések megmaradnak” résznél:

“Manapság gyakran úgy tekintünk egy partnerkapcsolatra, és ez a viselkedésünket is meghatározza, mintha az csupán egy nőről és egy férfiról szólna, akik szeretik egymást, vonzódnak egymáshoz és egy pár lesznek. Könnyen elkerüli a figyelmünket, hogy mindkettőjük mögött ott áll egy-egy család a maga jellegzetességeivel. A két ember más szülőktől, más felmenőktől származik, más és más dolgok történtek korábban a hozzátartozóikkal. Ezek mind hatással vannak a párkapcsolatra. Mindkét fél … más-más család lelki kapcsolatainak rendszeréből érkezik, amely sok szempontból kötelezettséget jelent a számára, ezért aztán egyikük sem szabad.
Ha ráadásul valamelyiküknek, sőt akár mindkettőjüknek volt már korábban tartós kapcsolata, amelyből gyermekek születtek, az további kötöttségeket jelent. Kötődést a gyermekekhez és azoknak apjához vagy anyjához, a valamikori partnerhez is… Senki sem várhatja el a másiktól, hogy a kötődéseit feladja. Mindez azonban néha azt eredményezi, hogy a pár – bármennyire is szeretné – nem élhet együtt”

Családi kötődés és konfliktus

A családterápia szerint az emberek közti kapcsolódások lehetnek vertikálisak (vérségi kötelék) vagy horizontálisak (barátok, párkapcsolatok). Előbbi nem tud megszakadni, hiszen a lélekben mélyen működik, utóbbi bármikor felbomolhat, és megszakadhat. Ez a kétféle kötődés a való életben gyakran keresztezi egymást, és konfliktust is szülhet, pl: “az apámat válasszam, vagy a férjemet?” konfliktusa. Ezekről bővebben a Lélek térkép online önismereti tréning tanít.

Az egészséges párkapcsolatokban nem kérdés, hogy a párok elsősorban egymást választják. Az élet áramlásának szempontja is ezt támasztja alá: ők a következő nemzedék, akik továbbadják az életet, így az energiát és az “életerejüket” oda, abba az irányba kell helyezniük, nem pedig visszafelé, a felmenőik felé. A felmenők is – elvileg – akkor boldogok, ha látják, hogy a fiatalabb leszármazottaik haladnak (előre) és boldogulnak. A lényeg az, hogy megtörténhessen a saját, közös élet kialakítása a felmenők beleszólása és irányítása nélkül, ám elismerve mindkét fél származási családját és a vele járó terheket, kötődéseket.
Amikor pedig elérkezik a szülők idős kora, az egy újabb életciklust indít el mindenki életében, amikor a fiatalok segíthetnek szüleiknek a boldogulásban. A legjobb azonban ilyenkor is az, ha csak olyan mértékig folynak bele az idősek életébe, amíg az még nem megy az ő életük rovására, magyarul amennyi terhet magukra bírnak vállalni. Hogy ez mennyi, az mindenkinél egyénfüggő.

Családi kötődés a párkapcsolatban

Az előző párkapcsolatból született gyermekek témaköre is egyénfüggő, ám elvileg a legjobban akkor érti meg magát a két fél egy ilyen párkapcsolatban, ha mindkettejük “puttonya” ugyanannyit nyom, vagyis például mindkét félnek van már gyermeke. Ha csak az egyik félnek van, akkor ebből kifolyólag adódhatnak problémák, de alapvetően az egyéni tűrőképesség határozza meg, hogy mi lesz a párkapcsolat sorsa. Egy ilyen kapcsolatban a lelki adok-kapok egyensúlyára vonatkozóan elmondható, hogy amikor a másik (gyermektelen fél) ad a párja előző kapcsolatából született gyermeknek – például megkeni neki a vajas kenyeret, vagy elviszi az iskolába, stb. – akkor ezzel valójában a párjának tesz szívességet, neki ad. Amennyiben a másik (gyermekes) fél ezt képes meglátni és méltányolni, és az így keletkezett “adósságát” kiegyenlíteni a másik félnél, akkor az csak erősíti a kapcsolat hosszútávú fennmaradását.

Lehetőségeid a változtatásra:

Önismereti tanfolyamok >>

Továbbiak:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..