Gyakori eset az, amikor az édesanya, aki mellől fizikálisan vagy csak érzelmileg hiányzik a férj vagy a társ, tudattalanul a fiát ruházza fel a „te vagy a férfi a családban” szerepkörrel.
Amikor az édesanya nem tud társként nézni a férjére, netán valami miatt megromlik a kapcsolata gyermekei édesapjával, vagy soha nem is működött az érzelmi közelség köztük, akkor érzelmi igényei kielégítetlenül maradnak, és fennáll a veszélye annak, hogy új támaszként fiára vetődik a figyelme. Ennek leggyakoribb formája az, amikor az édesanya – nem tudatosan -érzelmi szempontból „kicsi Társként” kezeli a fiát, a fiú pedig bevonódik ebbe a történetbe, hiszen számára – mint minden gyerek számára – fontos, hogy szülője lelki egyensúlya fennmaradjon. Ha még az apa jelen van a családban, akkor anya és fia szakmai kifejezéssel élve akár „koalíciót” is alkothatnak apával szemben.
Az így cseperedő fiú pedig belenő a „te vagy a férfi a családban” címkébe. Előfordulhat az is, hogy a fiú férfivá avanzsálása a családfői posztra akkor jelenik meg az anyánál, amikor az apa meghal, és a fiú már felnőtt éveit tapossa. Érdemes látni, hogy így vagy úgy, de mindkét esetben az anyának a támasz iránti igénye jelenik meg ezzel a gesztussal. Csakhogy egy fiú soha nem helyettesítheti a saját apját hosszútávon, főleg nem úgy, hogy az anya mellé beáll pótférjnek, ami azt jelentené, hogy a fiú ugyanazon a generációs létrafokon helyezkedne el, amelyiken az anyja is áll.
Hány férfi van egy nagycsaládban, és mikor ki a férfi benne?
1) Te, a testvéreid és a szüleid egy család, amiben a férfi az édesapád. Ha ő már nem él, vagy elment, családrendszer szempontjából az akkor is az ő helye. Pótolni nem lehet ugyan, de a férfi szerepét átveheti az édesanya új társa, aki ezzel a vele azonos generációs szinten foglal helyet.
2) Ha már felnőttél és saját családod van, akkor férfiként Te magad vagy a férfi a családodban (vagy nőként a férjed a családfő), édesapád megmarad férfinak édesanyád mellett, vagy ha elváltak, akkor az élettársa mellett.
3) Ha van fiútestvéred, akkor az ő felesége és gyerekei körében a testvéred a férfi a családban, ha lánytestvéred van, akkor pedig az ő férje a férfi.
Tehát egy felnőtt férfi, akinek már van családja (vagy legalábbis készül, hogy legyen), nehéz lelki helyzetbe kerül, ha egyszerre két helyen akar megfelelni: anyu mellett is férfiként és családfőként, és a felesége mellett is férfiként és családfőként. Ez idővel túl nagy teherré válik számára.
Hogyan tegyük tisztába?
Családi összejöveteleken egy frappáns kérdés segít továbblendülni a szerepkeveredéseken:
– „Te vagy a férfi a családban”
– „És ki a nő a családban?”
A fiát maga mellé társként bevonó anya erre a kérdésre nagy valószínűséggel elgondolkodik, hiszen ha nős fiaként kérdezed tőle, akkor nem mondhatja azt, hogy „én”, mert azt a feleséged zokon veheti. Ez a kérdés jó alapot ad arra, hogy tisztázzák: mindenki maradjon meg a saját család-rendszerbeli helyén, és hogy a férfi nem képes és nem is akar egyszerre több helyen családfőként megfelelni.
A társ és támasz nélküli édesanyák akkor tesznek jót a fiaikkal, ha nem tőlük várják a bennük lévő űr kitöltését, hanem fiaiktól (és lányaiktól függetlenül) megkeresik azokat a megoldásokat, amelyekkel gyógyíthatják megsebzett lelküket.
Ugyanez igaz fordítva is: A társ és támasz nélküli édesapák akkor tesznek jót a lányaikkal, ha nem tőlük várják a bennük lévő űr kitöltését.
