„Az eszemmel tudom, hogy mit kéne tennem, de mégsem megy” hangzik el gyakran ez a bizonyos mondat. Vajon miért és mi blokkolja azt, hogy valamit megtegyünk, amiről érezzük, hogy jó lenne, aztán mégis meghátrálunk?
„Már régen ki kéne szállnom ebből a párkapcsolatból”
„Már régen meg kellett volna mondanom neki a véleményemet”
„Tudom, hogy mi a következő lépés, mégsem visz rá a lélek”
Ismerős mondatok lehetnek ezek, és valóban létezik ez a jelenség: amikor az eszünkkel tudjuk a tökéletes megoldást, de teljesen másként reagálunk. Vajon mi lehet az oka? A válasz nem bonyolult, sőt, egyszerű: az érzelmeink.
Amikor felismerjük, hogy mi lenne számunkra a legjobb, akkor az a legtöbb esetben csak fél siker. A siker zálogának a másik fele az érzelmeinkben rejlik. Akkor tudunk meglépni valamit, ha az elhatározást a lépéssel kapcsolatos mögöttes érzelmeink is támogatják. Vagyis, ha az eszünk és a szívünk egységet alkotnak egymással.
Amikor úgy érezzük, „nem visz rá a lélek”, akkor szó szerint így van: olyan érzelmi blokk, negatív hiedelem csücsül az adott lépésen, ami megakadályozza a továbbhaladást.
Hogyan alakul ki ez a blokk?
Minden jelenkori történésre a múlt szerint reagálunk – ezt tanítja a kineziológia is.
Vegyünk egy egyszerű példát az érthetőség kedvéért: amikor pl. 10 évesen annyira sikeresen leszidnak azért, mert a piros cipőt húzzuk fel a zöld helyett, akkor érzelmi blokk keletkezik az adott eseményen. Ez a blokk érzelmekben kifejezve lehet a csalódottság, a megalázottság, vagy az önbizalomhiány érzése.
Későbbi életünk során pedig valahányszor elmegyünk cipőt vásárolni, sosem nyúlunk a piros cipőhöz. Nem is tudjuk talán megfogalmazni, csak érezzük, hogy a piros az nem való nekünk, vagy nem tetszik. Sőt, lehet hogy egyenesen utáljuk a piros színt cipőben.
Pedig csak annyi történik, hogy bekapcsol a tudat alatt elrejtett érzelem. Vagyis a 10 évesen megtapasztalt csalódottság, vagy megalázottság, vagy önbizalomhiány érzése. A tudatalatti a fel nem ismert érzelmen (csalódottság, vagy megalázottság, vagy önbizalomhiány) keresztül irányítja a döntésünket. A célja az, hogy elkerüljük a piros cipő választásához 10 éves korban kapcsolt és azóta is működő negatív érzést. Vagyis nem azért választunk cipőt, mert pont AZ tetszik, hanem azért, hogy elkerüljük a pirosat, és a hozzá kapcsolódó rossz érzéseket. Az elkerülés lesz az oka a választásunknak, és nem a szabadság.
Jelenkori eseményre tehát a múlt szerint reagálunk. Hogy meddig? Amíg fel nem oldjuk magunkban a 10 éves kori élmény érzelmi blokkját (belső gyermek munkával pl.)
Önismereti lépések a megoldásra
Tehát amikor valamit tudunk az eszünkkel, de mégsem megy érzésből, akkor érdemes segítséggel vagy önállóan felkutatni és feloldani a blokkoló érzésmintát. A feloldás első fázisa a rossz érzelem tudatosítása. Majd a régi emlék átdolgozása, átírása, amihez én a belső gyermek technikát szeretem használni, vegyítve családállítási elemekkel.
Így érkezhetünk meg végül a szív és az „ész” egységéhez, aminek eredményeként legközelebb már nem azért vesszük meg a zöld cipőt, hogy elkerüljük a piros cipőhöz kapcsolt rossz érzéseket. Hanem azért vásároljuk meg a zöldet, mert az tetszik a legjobban.
Rendszer – és családállító, Belső gyermek módszer és önismeret oktató. Mérnök-tanári háttere adja az alapját annak a rendszerszemléletnek, amivel a generációs minták, a Belső gyermek, valamint a női terhek és az örökölt sorsminták feloldásában segít. 2008 óta foglalkozik önismerettel, 2011 óta vezet családállításokat és tart tréningeket. Nemcsak elméletet, hanem megélt tapasztalatokat tanít. A tánc és a kreatív alkotás gyerekkorától része az életének.
