„…a szeretet már egész korán kialakul bennünk, mindenekelőtt az anya iránti szeretet. Ez az első és talán legmélyebb szeretet. Amikor a gyerek felnő…
találkozik valaki mással, aki fontos lesz számára, és aki pótolja az édesanyját. A nő találkozik egy férfival, a férfi egy nővel, és hirtelen forrón egymásba szeretnek…a szerelem első szakaszában mindkét fél úgy gondolja, most megtaláltam azt az anyát, akit mindig is szerettem volna magamnak. Ezért vak a szerelem. Nem látja pontosan a másikat.
…Csak lassan ismerik fel, hogy a másiknak velem, mint partnerrel szemben vannak szükségletei és igényei. Ekkor halványul el a szerelem és kezdődik a szeretet. Ha valaki azzal az érzéssel megy bele egy kapcsolatba, hogy „végre megtaláltam az ideális anyát magamnak”, akkor olyasvalakit talált, aki még egyszer „neveli” őt! Aki úgy szólván saját képére szeretné őt formálni. Ez pedig komoly akadálya a szerelemnek.
Ha a partner nem felel meg úgy, ahogy van, akkor elveszítjük őt. Aki át akarja alakítani a partnerét, az elveszíti. Mert emögött az húzódik, hogy mindenki azt gondolja, az ő édesanyja vagy az ő szülei voltak az igaziak, és hogy az ő családja volt az igazi. És a világ akkor lenne rendben, ha mindenki olyan lenne, mint az ő szülei és a családja és az egész világban azok a törvények lennének érvényben, amelyek a származási családjában.
…A partnerek számára abban rejlik a megoldás, ha elismerik a családjukban meglévő különbségeket. Mégpedig ugyanolyan értékűnek és egyenjogúnak.És ha kölcsönösen engedik, hogy a másik fél családja gazdagítsa őket. Sokszor elhangzik olyasmi, hogy „Az én családom elsőbbséget élvez” – ez tönkreteszi a kapcsolatot. Ahogy a férfi és a nő különbözőek és mégis egyenjogúak, úgy a családok is különbözőek és egyenjogúak.” (Részlet Johannes Neuhauser: Mitől működik a szerelem? – Bert Hellinger párterápiája c. könyvből)
Ha hozzánk jössz, választhatsz csoport vagy egyéni családállítás közül.
„Abszolút jó irányban vagyok azt gondolom a találkozásunk óta … folyik az önismereti utam tovább. Az az elakadásom, amivel megkerestelek tisztult, és a tanácsodra a családomban tisztáztam az eddig ki nem mondottakat, így letisztultak a zavaros energiák.” Linda (2024)
„… az empátiádnak, kedvességednek és a hozzáértésednek hála, már az állítás után rögtön éreztem egy nagy megértést és egy felszabadító megkönnyebbülést a témámban. Ez – mint egy dugó – kinyitott egy szelepet, és elkezdtek „felcsordogálni” generációs sebek okozta rálátások és átélések, aminek hatására úgy döntöttem, magam is megtanulom ezt a csodálatos technikát. Szeretettel ajánlottalak tovább a lányomnak… Nagyon köszönöm!” Cs. Varga Zsuzsanna (2026)
„A családállítás óta felmondtam a munkahelyemen, elkezdtem keresgélni új lehetőségeket, és már adódott is néhány. Még van néhány hét felmondási idő, ami miatt most még kicsit nehéz, de érzem, hogy jól döntöttem, erre kell mennem tovább. Nagyon köszönöm a segítséget!” Zita (2026)
„Már régen volt, hogy családállításon jártam nálad. … most, hogy elolvastam a legújabb hírleveledet, jött fel bennem a hála érzése, amiért akkor ott segítettél egy nagy érzelmi áttörésben engem. … A 30 évvel ezelőtt meghalt testvéremtől tudtam elköszönni, és utoljára szívből megölelni őt. Életem meghatàrozó élménye lett ez. A családom azóta is marslakónak tart, de ez most nem is fontos. Én csak egy nagy KÖSZÖNÖM-öt szeretnék neked küldeni.” F. Bea
„Kedves Kata! Egy örömhírről szeretnék beszámolni. Idén voltam nálad családállításon, azzal a problémával, hogy évek óta nem tudtunk házat venni. A találkozónk után kb. 1 hónapra megtaláltuk a megfelelő házacskát …-on. …nagyon hálás vagyok a segítségedért, és nagyon nagy az örömünk. Biztos vagyok benne, hogy ez családállítás nélkül nem sikerült volna.” Sz. Nikolett
„Sokkal jobb irányba változott az életem azóta, amiért nagyon hálás vagyok! A párommal túl vagyunk egy fantasztikus nyaraláson… Sikerült megszereznem a jogosítványom, … már vezetek is egyedül a városban, és nagyon élvezem ezt a fajta szabadságot.” B. Merci
„Nagyon elgondolkodtató volt az egész, én mindenkinek ajánlanám, hogy ilyenen részt vegyen, mert jobban megismerhetjük a család felépítését, összefüggéseit…” P. Szilvia
”Csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a módszert. Katát hiteles segítőnek tartom, a módszert pedig azért ajánlom, mert még a „hitetlenebb” fajtából való emberek is megtapasztalhatják, ha részt vesznek egy állításon, hogy működik. Nem lehet vele megváltani a világot, de segít abban, hogy tisztábban lássuk önmagunkat, a családunk tagjait, a viszonyulásainkat egymáshoz, és a működési mechanizmusokat, a mozgatórugókat ebben a mi kis miniatűr világunkban, a családban.” V. Margó
„Az állítások során nem csak a saját témám érintett meg, a legnagyobb, később az életemben is átalakító erővel a mások állításaiban való képviseleti szerep bírt. Észrevétlenül, de a mindennapokban kétségtelenül tapasztalható módon rendeződött a viszonyom a családtagjaimmal! Hirtelen mindenki (gyermekem, édesanyám, gyermekem édesapja, munkatársaim) sokkal higgadtabbá vált velem szemben, pedig én semmit nem tettem tudatosan és tevőlegesen, ami ezt kiváltotta volna.” K. Gabi
„…ennyi nap elteltével mondhatom, hogy a puttonyomból méretes követ segítettél kitenni. Nagyon köszönöm! Van meg min dolgozni, de ez nagy lépés volt elsőre…és úgy látom van eredménye, nyugodtabb, könnyebb vagyok… :-)” V. Zsófi:
„Szeretném elmondani, hogy annyira jót tett nekem a tegnapi foglalkozás. Mintha mázsás súlyok estek volna le rólam. Köszönöm!” Ági
Rendszer – és családállító, Belső gyermek módszer és önismeret oktató. Mérnök-tanári háttere adja az alapját annak a rendszerszemléletnek, amivel a generációs minták, a Belső gyermek, valamint a női terhek és az örökölt sorsminták feloldásában segít. 2008 óta foglalkozik önismerettel, 2011 óta vezet családállításokat és tart tréningeket. Nemcsak elméletet, hanem megélt tapasztalatokat tanít. A tánc és a kreatív alkotás gyerekkorától része az életének.
★ Aktuális programok
★ További információ Katáról
Meglepett ez a gondolattársítás … nem KIZÁRT hogy valaki tényleg az anyját keresse, talán, mert már az ismerkedés elején nem volt „elérhető”?!
Kicsit csernusos a dolog: szerintem egy esetet – általában a magáét illetőleg az ő problematikáját – „kaptafára húz” és csak csodálkozni tud az ember …
Egy mondatot azért kiragadnék „ugyanolyan értékű és egyenrangú” : ilyen szerintem nincs. Ha valakinek a felmenői például orvosok, annak más az értéke, mintha – a lenézett, de szinte a legértékesebb „típus”, archaikus értelemben – parasztok. Tehát NEM ÖSSZEMÉRHETŐK. Akkor hogy volnának „ugyanolyan” értékűek? Vagy, pláne, ha az egyik család full alkoholista – és belőlük lesznek a legjobb emberek (szerintem máris azok)- a másik pedig… (rájuk később várhatnak problémák).
Igen,a különbözőségekre való ODAFIGYELÉS – ha sikerül – gazdagít,EBBEN nagyon egyetértek!