Menü Bezárás

A szerelem tényleg vak?

A szerelem vak

“…a szeretet már egész korán kialakul bennünk, mindenekelőtt az anya iránti szeretet. Ez az első és talán legmélyebb szeretet. Amikor a gyerek felnő…

találkozik valaki mással, aki fontos lesz számára, és aki pótolja az édesanyját. A nő találkozik egy férfival, a férfi egy nővel, és hirtelen forrón egymásba szeretnek…a szerelem első szakaszában mindkét fél úgy gondolja, most megtaláltam azt az anyát, akit mindig is szerettem volna magamnak. Ezért vak a szerelem. Nem látja pontosan a másikat.

…Csak lassan ismerik fel, hogy a másiknak velem, mint partnerrel szemben vannak szükségletei és igényei. Ekkor halványul el a szerelem és kezdődik a szeretet. Ha valaki azzal az érzéssel megy bele egy kapcsolatba, hogy “végre megtaláltam az ideális anyát magamnak”, akkor olyasvalakit talált, aki még egyszer “neveli” őt! Aki úgy szólván saját képére szeretné őt formálni. Ez pedig komoly akadálya a szerelemnek.

Ha a partner nem felel meg úgy, ahogy van, akkor elveszítjük őt. Aki át akarja alakítani a partnerét, az elveszíti. Mert emögött az húzódik, hogy mindenki azt gondolja, az ő édesanyja vagy az ő szülei voltak az igaziak, és hogy az ő családja volt az igazi. És a világ akkor lenne rendben, ha mindenki olyan lenne, mint az ő szülei és a családja és az egész világban azok a törvények lennének érvényben, amelyek a származási családjában.

…A partnerek számára abban rejlik a megoldás, ha elismerik a családjukban meglévő különbségeket. Mégpedig ugyanolyan értékűnek és egyenjogúnak.És ha kölcsönösen engedik, hogy a másik fél családja gazdagítsa őket. Sokszor elhangzik olyasmi, hogy “Az én családom elsőbbséget élvez” – ez tönkreteszi a kapcsolatot. Ahogy a férfi és a nő különbözőek és mégis egyenjogúak, úgy a családok is különbözőek és egyenjogúak.” (Részlet Johannes Neuhauser: Mitől működik a szerelem? – Bert Hellinger párterápiája c. könyvből)

Ha hozzánk jössz, választhatsz csoport vagy egyéni családállítás közül.

Továbbiak:

1 Comment

  1. Éva

    Meglepett ez a gondolattársítás … nem KIZÁRT hogy valaki tényleg az anyját keresse, talán, mert már az ismerkedés elején nem volt “elérhető”?!
    Kicsit csernusos a dolog: szerintem egy esetet – általában a magáét illetőleg az ő problematikáját – “kaptafára húz” és csak csodálkozni tud az ember …

    Egy mondatot azért kiragadnék “ugyanolyan értékű és egyenrangú” : ilyen szerintem nincs. Ha valakinek a felmenői például orvosok, annak más az értéke, mintha – a lenézett, de szinte a legértékesebb “típus”, archaikus értelemben – parasztok. Tehát NEM ÖSSZEMÉRHETŐK. Akkor hogy volnának “ugyanolyan” értékűek? Vagy, pláne, ha az egyik család full alkoholista – és belőlük lesznek a legjobb emberek (szerintem máris azok)- a másik pedig… (rájuk később várhatnak problémák).

    Igen,a különbözőségekre való ODAFIGYELÉS – ha sikerül – gazdagít,EBBEN nagyon egyetértek!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .