Az emberi játszmák mindennapi életünk részei, sokszor sértődéshez és haraghoz vezetnek. De ne hagyd, hogy befolyásoljanak! Tudatos megfigyeléssel és érzelmi tudatosság fejlesztéssel kiszállhatsz belőlük.
Az emberi játszmákról számtalan jobbnál jobb szakirodalom létezik ma már. Ez a cikk most nem ezekről szól, hanem azokról a tapasztalataimról és meglátásaimról, amelyeket saját önismeretem, foglalkozásaim, tanulmányaim, a családi mozgatórugókkal és a bennünk élő gyermekkel való munka kapcsán éltem meg. Ezek lehet, hogy félig-meddig összecsengenek más könyvek tartalmával is, de lehet hogy nem.
Ahol kötelező az emberi játszma: a szappanoperák cselekménye
Újságíró iskolás koromban tananyag volt, hogy milyen személyiségekre és kommunikációs fordulatokra épülnek a szappanoperák: az emberi játszmákra. Bizony, ez az a viselkedésminta, ami miatt oly sokan napról-napra leülnek a tévé elé. Szinte minden sorozatban van egy vagy több bajkeverő vagy nevezhetjük játszmásnak. Ő az, aki beleüti az orrát mások életébe, befolyásol és addig megy, míg rá nem erőlteti a véleményét mindenkire. A szereplők másik fele sem ártatlan: folyton beleállnak a bajkeverők által teremtett szituációkba. Vajon mi történne, ha a filmben a szereplőkről leperegne a játszma minden rétege? Nem nehéz kitalálni: vége lenne a sorozatnak, mert nem történne szinte semmi. S vajon milyen lenne a saját életünk akkor, ha mi magunk sem vonódnánk bele a játszmákba? Amolyan békés. Lelki békés 🙂
Az emberi játszmák és a nyomógomb
Valaki beszól, vagy olyat talál mondani, ami benyomja a nyomógombunkat. Ez egy olyan képzeletbeli gomb, amit ha bárki megnyom, rögtön agyunkba tódul az összes gyerekkori, serdülőkori, felnőttkori sérelmünknek az éppen odapasszoló fejezete. Ugyanis nagyon gyakran a múlt (érzelmei) szerint reagálunk, és ezen a szemüvegen keresztül látjuk a másik embert és az adott szituációt. Ez a beszólás hirtelen feltolja az érzelmi amplitúdónkat, és – ha nem vagyunk tudatosak az érzelmeinkre és önmagunkra, akkor – azonnal elkezdünk szúrós megjegyzéseket tenni a másikra. Csak az lebeg a szemünk előtt, hogy hogyan mondhatunk mi is valami velőset neki, hogy végre belássa: nekünk van igazunk. Ismerős a helyzet? Ha mégsem így teszünk, az pedig azért lehet, mert nagy önuralommal rendelkezünk, vagy önismerettel jól meggyúrtuk az érzelmi-lelki viharfelhőinket, fejlesztettük az érzelmi intelligenciánkat, és mára egészséges önbecsüléssel, értékrenddel és a dolgokhoz való hozzáállással rendelkezünk.
Milyen okai lehetnek az emberi játszmáknak?
A tapasztalataim alapján az okok közé sorolhatóak az alábbi jelenségek:
- Önbecsülés hiánya, alacsony önbizalom
- Hazugság önmagunknak valamiben, mert túl fájdalmas lenne a valóság
- Felnőtt gyerek és szülő közti játszmáknál: sérült kapcsolódás szülő és gyermek között, mint például
- gyerek-szülő szerepek felcserélődése (parentifikáció)
- érzelmileg éretlen szülőtípus
- transzgenerációs elakadások
- a szeretet rendjének sérülése
Hogyan szállhatunk ki az emberi játszmák világából?
1. Érzelmi tudatosság: törekedjünk ara, hogy képessé váljunk felismerni, hogy kire és mire hogyan reagálunk, vagyis tudatosan kezdjük el vizsgálni az érzelmeinket (ez az alapja az érzelmi intelligencia fejlesztésnek avagy EQ fejlesztésnek), akkor már jókora lépést tetszünk meg az ügy érdekében. Ekkor már láthatjuk, hogy hogyan vagyunk benne az emberi játszmákban. Ha fülön csípjük önmagunkat, akkor már a tudatosság útján járunk.
2. Önmagunk megfigyelése: kezdjük el felismerni, hogy vajon mit üzennek a másik tettei és szavai önmagunkról, melyik „gyenge pontunkat” találja el? Valószínűleg személyiségünknek, önbecsülésünknek ezen pontját kellene erősítenünk, miután őszintén szembenéztünk magunkkal.
3. Az okok felderítése: keressük meg önmagunkban azt, hogy „miért” így reagálunk egy adott szituációra? (Lásd a fenti felsorolás példáit.)
4. A résztvevők „elismerése”: innen már csak egy lépés, hogy úgy tudjunk életünk minden szereplőjére, hozzátartózókra tekinteni, hogy a viselkedésével nem akadályozó tényezője az életünknek, hanem az általa megteremtett szituáció is megtanít valamit önmagunkról. Vagyis felhívja a figyelmet önmagunk azon részeire, ahol hiányosságaink vannak.
5. Hála: a legelső pillanattól, hogy észrevesszük, hogy éppen egy játszma kellős közepén vagyunk, legyünk hálásak, amiért elkezdjük látni, hogy miben is vagyunk benne. Hiszen ezáltal hatalmas lehetőséget kapunk arra, hogy elkezdjünk változtatni. Még akkor is, ha most éppen tehetetlennek érezzük magunkat.
Az érzelmi játszmákból kiszállni fájdalmas, de megéri
A szappanopera sorozatok szereplőit általában nem látjuk önismereti tréningeken részt venni, vagy arról diskurálni, hogy miként tudnának kilépni a másik szereplővel való játszmából. Persze, hiszen aki elhatározza, hogy a lehető legnagyobb mértékben lecsökkenti a játszmákat az emberi kapcsolataiban, vagyis kiszáll belőlük, annak elsőként szembe kell néznie önmagával. Az ilyen hozzáállás ma még mindig nem tartozik a divatos filmsorozat témák közé. A szembenézés során ugyanis könnyen találkozhatunk saját életünk addig elfedett valóságával és netán fájdalmaival. Az önismereti úthoz ez is hozzátartozik.
Ajánlott könyv: Eric Berne, Emberi játszmák
Rendszer – és családállító, Belső gyermek módszer és önismeret oktató. Mérnök-tanári háttere adja az alapját annak a rendszerszemléletnek, amivel a generációs minták, a Belső gyermek, valamint a női terhek és az örökölt sorsminták feloldásában segít. 2008 óta foglalkozik önismerettel, 2011 óta vezet családállításokat és tart tréningeket. Nemcsak elméletet, hanem megélt tapasztalatokat tanít. A tánc és a kreatív alkotás gyerekkorától része az életének.
Szia! Pont tegnap kerültem ilyen szituációba munkám során, amikor elmentem dolgozni reggel a tulajdonos még nem volt otthon. A gyerekei be engedtek neki áltam dolgozni, nagyon jól haladtam és gyorsan, amikor hazaért a tulajdonos látta hogy haladtam és elkezdett kérdezni, én pedig válaszoltam de jött a következő kérdés és többi amíg felbosszantott ekkor történt a változván attól kezde fele munkára négy er annyi időm ment rá. Ma reggel olvastam a levelet és rádöbbentett arra, hogy mi is történ és hol keressem a megoldást! Köszönöm szépen
Kedves Dénes, köszönjük a hozzászólást és hogy megosztottad! Az önismeret útja ilyen „rádöbbenésekkel” van kikövezve! 🙂
Hmm… alig egy hete vesztem össze az anyámmal. Ez még önmagában nem is lenne érdekes, de életemben először fogalmaztam meg közben magamban tisztán, hogy bizony kőkemény játszmában vagyok. Többször kértem is, hogy fejezzük be, nincs értelme, de ez kevés volt. Éreztem, hogy csúszok, csúszok lefelé, mintha szippantana be valami zavaros örvény. És nem szerettem magam, mert tehetetlennek éreztem magam. Bár a biztosítékot az csapta ki, amikor a jelenlévő gyerekeket is bevonta, az egyik az én gyerekem volt. A saját gyerekemnek kezdett szidni. Ekkor lettem igazán dühös. Emlékek jöttek fel arról, amikor én voltam gyerek és ugyanilyen szavakkal becsmérelt, akár mások előtt is. Regresszív állapotba kerültem, de sehogy se tudtam kikeveredni belőle. Még most is fáj, ahogy kiírom magamból. Később azt mondtam, hogy sajnos nem tudok mit kezdeni ezekkel a helyzetekkel, megbénítanak. Erre nem tudok büszke lenni.
Kedves Averill, a felismerésed jelzi, hogy képes vagy tudatosan rátekinteni önmagadra. Ez már siker, és innen sokkal könnyebb lesz a kiszállás. Ne add fel!