A válás és gyermek két szorosan egybefonódott kulcsszó, és nehezítő körülmény. Talán a Te ismeretségi körödben is van olyan példa, amikor váláskor a szülők döntés elé állítják gyermeküket: „apáddal vagy anyáddal mész?”, pedig ez az egyik legnagyobb sérülés, amit a gyerek a válás során szerezhet.
A gyermek lelkében mindkét szülő megfér egymással jól, és nem fog tudni soha különbséget tenni egyik és másik között. Akár válás előtt, akár után vannak a szülők. A gyermeki lélek nem képes elutasítani egyik szülőjét a másik nevében, és fordítva. Az persze lehetséges, hogy a gyermek látva és érzékelve az elvárásokat kijelenti, hogy „nem szeretem az aput” vagy „nem szeretem az anyut”, ám a lelkében ezekkel a kijelentésekkel nem ért egyet, és ilyenkor sajnos a külvilág felé mutatott viselkedés és a lélekben zajló mindkét szülő iránti szeretet kíméletlenül összeütközésbe kerül (lojalitás konfliktus). Ha idejében nincs kezelve és feldolgozva ez a probléma, akkor azt a gyermek későbbi felnőtt életében sínyli meg, és a boldog gyermek képe csak illúzió marad.
Fontos tudni, hogy a szülők nem a gyermektől válnak el, hanem a szülőtárstól. A közös gyerek orra alá bosszúsan dörgölt „elhagyott minket apád/anyád” kijelentés úgy lenne valódi, hogy „engem hagyott el apád/anyád, és nem minket, hiszen neked mindig is ő marad az apád/anyád”.
„Abszolút jó irányban vagyok azt gondolom a találkozásunk óta … folyik az önismereti utam tovább. Az az elakadásom, amivel megkerestelek tisztult, és a tanácsodra a családomban tisztáztam az eddig ki nem mondottakat, így letisztultak a zavaros energiák.” Linda (2024)
„… az empátiádnak, kedvességednek és a hozzáértésednek hála, már az állítás után rögtön éreztem egy nagy megértést és egy felszabadító megkönnyebbülést a témámban. Ez – mint egy dugó – kinyitott egy szelepet, és elkezdtek „felcsordogálni” generációs sebek okozta rálátások és átélések, aminek hatására úgy döntöttem, magam is megtanulom ezt a csodálatos technikát. Szeretettel ajánlottalak tovább a lányomnak… Nagyon köszönöm!” Cs. Varga Zsuzsanna (2026)
„A családállítás óta felmondtam a munkahelyemen, elkezdtem keresgélni új lehetőségeket, és már adódott is néhány. Még van néhány hét felmondási idő, ami miatt most még kicsit nehéz, de érzem, hogy jól döntöttem, erre kell mennem tovább. Nagyon köszönöm a segítséget!” Zita (2026)
„Már régen volt, hogy családállításon jártam nálad. … most, hogy elolvastam a legújabb hírleveledet, jött fel bennem a hála érzése, amiért akkor ott segítettél egy nagy érzelmi áttörésben engem. … A 30 évvel ezelőtt meghalt testvéremtől tudtam elköszönni, és utoljára szívből megölelni őt. Életem meghatàrozó élménye lett ez. A családom azóta is marslakónak tart, de ez most nem is fontos. Én csak egy nagy KÖSZÖNÖM-öt szeretnék neked küldeni.” F. Bea
„Kedves Kata! Egy örömhírről szeretnék beszámolni. Idén voltam nálad családállításon, azzal a problémával, hogy évek óta nem tudtunk házat venni. A találkozónk után kb. 1 hónapra megtaláltuk a megfelelő házacskát …-on. …nagyon hálás vagyok a segítségedért, és nagyon nagy az örömünk. Biztos vagyok benne, hogy ez családállítás nélkül nem sikerült volna.” Sz. Nikolett
„Sokkal jobb irányba változott az életem azóta, amiért nagyon hálás vagyok! A párommal túl vagyunk egy fantasztikus nyaraláson… Sikerült megszereznem a jogosítványom, … már vezetek is egyedül a városban, és nagyon élvezem ezt a fajta szabadságot.” B. Merci
„Nagyon elgondolkodtató volt az egész, én mindenkinek ajánlanám, hogy ilyenen részt vegyen, mert jobban megismerhetjük a család felépítését, összefüggéseit…” P. Szilvia
”Csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a módszert. Katát hiteles segítőnek tartom, a módszert pedig azért ajánlom, mert még a „hitetlenebb” fajtából való emberek is megtapasztalhatják, ha részt vesznek egy állításon, hogy működik. Nem lehet vele megváltani a világot, de segít abban, hogy tisztábban lássuk önmagunkat, a családunk tagjait, a viszonyulásainkat egymáshoz, és a működési mechanizmusokat, a mozgatórugókat ebben a mi kis miniatűr világunkban, a családban.” V. Margó
„Az állítások során nem csak a saját témám érintett meg, a legnagyobb, később az életemben is átalakító erővel a mások állításaiban való képviseleti szerep bírt. Észrevétlenül, de a mindennapokban kétségtelenül tapasztalható módon rendeződött a viszonyom a családtagjaimmal! Hirtelen mindenki (gyermekem, édesanyám, gyermekem édesapja, munkatársaim) sokkal higgadtabbá vált velem szemben, pedig én semmit nem tettem tudatosan és tevőlegesen, ami ezt kiváltotta volna.” K. Gabi
„…ennyi nap elteltével mondhatom, hogy a puttonyomból méretes követ segítettél kitenni. Nagyon köszönöm! Van meg min dolgozni, de ez nagy lépés volt elsőre…és úgy látom van eredménye, nyugodtabb, könnyebb vagyok… :-)” V. Zsófi:
„Szeretném elmondani, hogy annyira jót tett nekem a tegnapi foglalkozás. Mintha mázsás súlyok estek volna le rólam. Köszönöm!” Ági
Rendszer – és családállító, Belső gyermek módszer és önismeret oktató. Mérnök-tanári háttere adja az alapját annak a rendszerszemléletnek, amivel a generációs minták, a Belső gyermek, valamint a női terhek és az örökölt sorsminták feloldásában segít. 2008 óta foglalkozik önismerettel, 2011 óta vezet családállításokat és tart tréningeket. Nemcsak elméletet, hanem megélt tapasztalatokat tanít. A tánc és a kreatív alkotás gyerekkorától része az életének.
★ Aktuális programok
★ További információ Katáról
Szia Kata!
Én ezzel most kivételesen nem értek teljes mértékben egyet. Miért ne lehetne kikérni a gyermek véleményét arról, hol és hogyan szeretne élni? Természetesen több megoldást felvázolva neki, és nyitva hagyva a változtatás lehetőségét is. Mert kicsi, ezért cselekvőképtelennek tartjuk és minden döntést kiveszünk a kezéből? Az élet pontosan döntések sorozata, amik következményekkel és felelősséggel járnak, a következményeket pedig el kell tudni fogadni.
A videón látható jelenet valójában azért fájdalmas, mert mindkét szülő nyomást gyakorol a gyerekre, nem tudják elfogadni, ha nem a számukra kedvező döntést hozza. Így valóban azt éreztetik vele, hogy csak rosszul dönthet, mert egyiküket így is, úgy is meg fogja bántani.
Ha már a gyermekre bízzuk a döntést, ezt úgy kellene tenni, hogy el is fogadjuk a döntését, bármi legyen is az. Amit a bejegyzés második felében írtál, azzal már maximálisan egyetértek.
Írom mindezt úgy, hogy nincs még saját gyermekem, viszont egykor én is hoztam, hozhattam egy döntést. 🙂
Szeretettel,
Magdi
Kedves Magdi
az írás pontosan olyan esetre érvényes, mint amit megfogalmaztál, amikor is „mindkét szülő nyomást gyakorol a gyerekre, nem tudják elfogadni, ha nem a számukra kedvező döntést hozza. Így valóban azt éreztetik vele, hogy csak rosszul dönthet, mert egyiküket így is, úgy is meg fogja bántani.”. Alapesetben, ha a két szülő békésen képes elválni, és a gyereket nem eszköznek használják a válásban, akkor fel sem merül a kivel maradsz kérdése a két szülő között. Az más dolog, hogy a gyereknek azután is lesz egy állandó lakhelye (apánál vagy anyánál), de az nem azt fogja jelenteni, hogy akkor ő azt a szülőt választotta, akinél az állandó lakhelye van. Ha ezt a szülők képesek kommunikálni a gyerek felé, akkor semmiféle elvárás és nyomás nem nehezedik rá.