Menü Bezárás

Válás és gyermek

válás és gyermek

A válás és gyermek két szorosan egybefonódott kulcsszó, és nehezítő körülmény. Talán a Te ismeretségi körödben is van olyan példa, amikor váláskor a szülők döntés elé állítják gyermeküket: “apáddal vagy anyáddal mész?”, pedig ez az egyik legnagyobb sérülés, amit a gyerek a válás során szerezhet.

A gyermek lelkében mindkét szülő megfér egymással jól, és nem fog tudni soha különbséget tenni egyik és másik között. Akár válás előtt, akár után vannak a szülők. A gyermeki lélek nem képes elutasítani egyik szülőjét a másik nevében, és fordítva. Az persze lehetséges, hogy a gyermek látva és érzékelve az elvárásokat kijelenti, hogy “nem szeretem az aput” vagy “nem szeretem az anyut”, ám a lelkében ezekkel a kijelentésekkel nem ért egyet, és ilyenkor sajnos a külvilág felé mutatott viselkedés és a lélekben zajló mindkét szülő iránti szeretet kíméletlenül összeütközésbe kerül (lojalitás konfliktus). Ha idejében nincs kezelve és feldolgozva ez a probléma, akkor azt a gyermek későbbi felnőtt életében sínyli meg, és a boldog gyermek képe csak illúzió marad.

Fontos tudni, hogy a szülők nem a gyermektől válnak el, hanem a szülőtárstól. A közös gyerek orra alá bosszúsan dörgölt “elhagyott minket apád/anyád” kijelentés úgy lenne valódi, hogy “engem hagyott el apád/anyád, és nem minket, hiszen neked mindig is ő marad az apád/anyád”. Vajon tíz válófélben lévő szülőből hánynak van ereje ezt kommunikálni?

Egy ilyen, lehetetlen döntésről szóló jelenet látható az alábbi videóban, a Mr. Nobody c. filmből.

Továbbiak:

2 Comments

  1. Lendvai Magdi

    Szia Kata!

    Én ezzel most kivételesen nem értek teljes mértékben egyet. Miért ne lehetne kikérni a gyermek véleményét arról, hol és hogyan szeretne élni? Természetesen több megoldást felvázolva neki, és nyitva hagyva a változtatás lehetőségét is. Mert kicsi, ezért cselekvőképtelennek tartjuk és minden döntést kiveszünk a kezéből? Az élet pontosan döntések sorozata, amik következményekkel és felelősséggel járnak, a következményeket pedig el kell tudni fogadni.

    A videón látható jelenet valójában azért fájdalmas, mert mindkét szülő nyomást gyakorol a gyerekre, nem tudják elfogadni, ha nem a számukra kedvező döntést hozza. Így valóban azt éreztetik vele, hogy csak rosszul dönthet, mert egyiküket így is, úgy is meg fogja bántani.
    Ha már a gyermekre bízzuk a döntést, ezt úgy kellene tenni, hogy el is fogadjuk a döntését, bármi legyen is az. Amit a bejegyzés második felében írtál, azzal már maximálisan egyetértek.
    Írom mindezt úgy, hogy nincs még saját gyermekem, viszont egykor én is hoztam, hozhattam egy döntést. 🙂

    Szeretettel,
    Magdi

    • Kata

      Kedves Magdi
      az írás pontosan olyan esetre érvényes, mint amit megfogalmaztál, amikor is “mindkét szülő nyomást gyakorol a gyerekre, nem tudják elfogadni, ha nem a számukra kedvező döntést hozza. Így valóban azt éreztetik vele, hogy csak rosszul dönthet, mert egyiküket így is, úgy is meg fogja bántani.”. Alapesetben, ha a két szülő békésen képes elválni, és a gyereket nem eszköznek használják a válásban, akkor fel sem merül a kivel maradsz kérdése a két szülő között. Az más dolog, hogy a gyereknek azután is lesz egy állandó lakhelye (apánál vagy anyánál), de az nem azt fogja jelenteni, hogy akkor ő azt a szülőt választotta, akinél az állandó lakhelye van. Ha ezt a szülők képesek kommunikálni a gyerek felé, akkor semmiféle elvárás és nyomás nem nehezedik rá.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .