Menü Bezárás

Generációs emlékek öröklődése – mit mond ma az epigenetika?

Generációs emlékek öröklődnek

A generációs emlékek öröklődését a genetikusok idővel elkezdték tudományosan igazolni. Már 2013-ban arról szólt egy tanulmány, hogy a generációs emlékek a DNS-ben adódhatnak tovább az utódokba. Mire jutott a tudomány azóta?

Azt már jó ideje tudjuk, hogy a felmenőktől átvett minták akár tudattalanul is hatnak az életünkre, a családterápia transzgenerációs irányzata is foglalkozik ezzel, sőt, a családállítás is tk. ezt a jelenséget lovagolja meg. A transzgenerációs szemlélet szerint felmenőink tapasztalatai, traumái és érzelmi mintázatai hatással lehetnek az életünkre – akár tudattalanul is.

Sokáig az volt az uralkodó nézet, hogy az elődök tapasztalatai és emlékei, vagyis a generációs emlékek csak tanulás során adódhatnak tovább az utódoknak. Az elmúlt évek epigenetikai kutatásai azonban árnyaltabb képet mutatnak: úgy tűnik, hogy a múlt kémiai nyomot hagy a DNS-ben, így továbbadódik a később születetteknek.

Mi az epigenetika?

Az „epi” jelentése: „felett”. Az epigenetika azt vizsgálja, hogyan szabályozzák környezeti hatások a gének működését anélkül, hogy magát a DNS szerkezetét megváltoztatnák. Tehát nem a gén változik meg, hanem az, hogy aktív vagy „elcsendesített” állapotban van-e. Ezt befolyásolhatja a:

  • stressz
  • táplálkozás
  • életmód
  • tartós érzelmi terhelés

Generációs öröklődés egerekben

Mindez a felvetés egy 2013-as amerikai kutatással került igazán fókuszba (tanulmány itt), amelyben kísérleti egerekkel tanították meg, hogy féljenek a cseresznyevirág illatától: akárhányszor közeledtek feléjük, áramütést kaptak. Az egerek ezután született egyedei pedig anélkül féltek az illattól, hogy korábban bármilyen pozitív vagy negatív hatás érte volna őket a cseresznyevirág illatával kapcsolatban. Vagyis a félelem tovább öröklődött az új nemzedékre is. Ez az emléknyom az állatok DNS-ében csapódott le, de hogy miként, az eddig nem volt világos a kutatók számára.

A kísérlet hatására már akkor azt pedzegették a kutatók, hogy talán az emberben is ugyanígy képes genetikai formában átöröklődni egy-egy kellemetlen emlék, élmény. Mert ha igen, akkor ez megmagyarázhatja számos szorongás, fóbia stb. eredetét. A 2013-as tanulmány hatására elkezdték tehát szorgalmazni az emberekre vonatkozó, több generációra terjedő kutatásokat is.

Generációs emlékek az emberekben?

Az elmúlt években további állatkísérletek igazolták, hogy:

  • a szülők stressz-szintje és táplálkozása hatással lehet az utódok viselkedésére
  • az anyai gondoskodás mértéke befolyásolja az utódok stresszreakcióit
  • egyes epigenetikai jelölések több generáción át fennmaradhatnak

Embereknél megfigyeléses vizsgálatok történtek. Például eltéréseket mutattak ki a holland éhínség idején fogant gyermekeknél a stressz-szabályozásban.

De az egyik legkiemelkedőbb a generációkon átívelő trauma terén Rachel Yehuda munkássága. Vizsgálatai szerint súlyos traumát átélt szülők – például holokauszt-túlélők – esetében olyan epigenetikai változások jelenhetnek meg (például az FKBP5 gén területén), amelyek összefüggnek a gyermekeik stressz-szabályozásával is. Vagyis a holokauszt túlélők leszármazottait vizsgálva megállapította, hogy módosultak a stresszhormonjaik. Vagyis a traumatikus emlékek hatásai és a velük járó tünetek is átöröklődtek a következő nemzedéknek.

A tudomány jelenlegi állása szerint bizonyos epigenetikai mintázatok öröklődhetnek, de a mechanizmus összetett, és nem jelent „sorsszerű meghatározottságot.

Egy másik énem (Another Self) című sorozat a Netflixen
Ez a török sikersorozat a transzgenerációs traumákról és a családállításról szól, összesen 3 évadon át kísérhetjük figyelemmel a szereplők sorsát. Ha valóban érdekel, hogy milyen szerepe van a transzgenerációs mintáknak az ember sorsában, akkor mindenképpen nézd meg, de előtte olvasd el az önismereti elemzésemet róla itt: Egy másik énem elemzés: valóság vs. fikció a családállításban

Van-e választásunk?

Ha a környezeti hatások képesek befolyásolni a génműködést, akkor a tudatos életmód, stresszcsökkentés és érzelmi feldolgozás is szerepet játszhat a biológiai szabályozásban.

A generációs hatások tehát léteznek, ugyanakkor mindig van mozgástér és lehetőség a változtatásra. Ebben a változtatásban segíthet akár a családállítás módszere.

Készítettem a témában egy videót is:

Érdekes könyvek az epigenetikáról >>>

Mi az a generációs öröklődés?

A generációs öröklődés azt jelenti, hogy felmenőink tapasztalatai, traumái és érzelmi mintázatai közvetetten hatással lehetnek ránk, akár tudattalanul is.

Hogyan működik az epigenetika?

Az epigenetika azt vizsgálja, hogyan befolyásolják a környezeti tényezők a gének működését anélkül, hogy a DNS szerkezete változna. Például a stressz, táplálkozás vagy életmód hatására egyes gének aktívabbak vagy „csendesebb” állapotba kerülhetnek.

Milyen bizonyítékok vannak a generációs öröklődésre?

Állatkísérletek és embereken végzett vizsgálatok is kimutatták, hogy a szülők stressze, táplálkozása vagy traumája hatással lehet az utódok stresszreakcióira. Rachel Yehuda kutatásai például a holokauszt-túlélők leszármazottainál mutattak epigenetikai változásokat.

Tényleg öröklődnek a traumák?

Nem konkrét emlékek, hanem a traumák által kialakított biológiai stresszválasz mintázatai öröklődhetnek. Ez nem jelent végzetet, hanem biológiai érzékenységet és szabályozási mintázatot.

Van-e mód a változtatásra?

Igen. Tudatos életmód, stresszcsökkentés, érzelmi feldolgozás és önismereti módszerek, például a családállítás, segíthetnek a generációs mintázatok befolyásolásában.

„Abszolút jó irányban vagyok azt gondolom a találkozásunk óta … folyik az önismereti utam tovább. Az az elakadásom, amivel megkerestelek tisztult, és a tanácsodra a családomban tisztáztam az eddig ki nem mondottakat, így letisztultak a zavaros energiák.” Linda (2024)

„… az empátiádnak, kedvességednek és a hozzáértésednek hála, már az állítás után rögtön éreztem egy nagy megértést és egy felszabadító megkönnyebbülést a témámban. Ez – mint egy dugó – kinyitott egy szelepet, és elkezdtek „felcsordogálni” generációs sebek okozta rálátások és átélések, aminek hatására úgy döntöttem, magam is megtanulom ezt a csodálatos technikát. Szeretettel ajánlottalak tovább a lányomnak… Nagyon köszönöm!” Cs. Varga Zsuzsanna (2026)

„A családállítás óta felmondtam a munkahelyemen, elkezdtem keresgélni új lehetőségeket, és már adódott is néhány. Még van néhány hét felmondási idő, ami miatt most még kicsit nehéz, de érzem, hogy jól döntöttem, erre kell mennem tovább. Nagyon köszönöm a segítséget!” Zita (2026)

„Már régen volt, hogy családállításon jártam nálad. … most, hogy elolvastam a legújabb hírleveledet, jött fel bennem a hála érzése, amiért akkor ott segítettél egy nagy érzelmi áttörésben engem. … A 30 évvel ezelőtt meghalt testvéremtől tudtam elköszönni, és utoljára szívből megölelni őt. Életem meghatàrozó élménye lett ez. A családom azóta is marslakónak tart, de ez most nem is fontos. Én csak egy nagy KÖSZÖNÖM-öt szeretnék neked küldeni.” F. Bea

„Kedves Kata! Egy örömhírről szeretnék beszámolni. Idén voltam nálad családállításon, azzal a problémával, hogy évek óta nem tudtunk házat venni. A találkozónk után kb. 1 hónapra megtaláltuk a megfelelő házacskát …-on.  …nagyon hálás vagyok a segítségedért, és nagyon nagy az örömünk. Biztos vagyok benne, hogy ez családállítás nélkül nem sikerült volna.” Sz. Nikolett

„Sokkal jobb irányba változott az életem azóta, amiért nagyon hálás vagyok! A párommal túl vagyunk egy fantasztikus nyaraláson… Sikerült megszereznem a jogosítványom, … már vezetek is egyedül a városban, és nagyon élvezem ezt a fajta szabadságot.” B. Merci

„Nagyon elgondolkodtató volt az egész, én mindenkinek ajánlanám, hogy ilyenen részt vegyen, mert jobban megismerhetjük a család felépítését, összefüggéseit…” P. Szilvia

”Csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a módszert. Katát hiteles segítőnek tartom, a módszert pedig azért ajánlom, mert még a „hitetlenebb” fajtából való emberek is megtapasztalhatják, ha részt vesznek egy állításon, hogy működik. Nem lehet vele megváltani a világot, de segít abban, hogy tisztábban lássuk önmagunkat, a családunk tagjait, a viszonyulásainkat egymáshoz, és a működési mechanizmusokat, a mozgatórugókat ebben a mi kis miniatűr világunkban, a családban.” V. Margó

„Az állítások során nem csak a saját témám érintett meg, a legnagyobb, később az életemben is átalakító erővel a mások állításaiban való képviseleti szerep bírt. Észrevétlenül, de a mindennapokban kétségtelenül tapasztalható módon rendeződött a viszonyom a családtagjaimmal! Hirtelen mindenki (gyermekem, édesanyám, gyermekem édesapja, munkatársaim) sokkal higgadtabbá vált velem szemben, pedig én semmit nem tettem tudatosan és tevőlegesen, ami ezt kiváltotta volna.” K. Gabi

„…ennyi nap elteltével mondhatom, hogy a puttonyomból méretes követ segítettél kitenni. Nagyon köszönöm! Van meg min dolgozni, de ez nagy lépés volt elsőre…és úgy látom van eredménye, nyugodtabb, könnyebb vagyok… :-)” V. Zsófi:

„Szeretném elmondani, hogy annyira jót tett nekem a tegnapi foglalkozás. Mintha mázsás súlyok estek volna le rólam. Köszönöm!” Ági

Továbbiak:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.