Párkapcsolat gyógyítás céljával érkezett a családállítás csoportba az egyik résztvevő. Elmesélte, hogy mi az, ami nem jó a párjában, ő maga mitől szenved és miért. Abban kért segítséget, hogy láthassa, miért tart ott a kapcsolatuk ahol tart, és mit tudna tenni a megmentése érdekében.
A nyitóképben rögtön felrajzolódott, hogy a két fél között valóban nincs összhang, mindketten „valami mással” vannak elfoglalva. Ha valaki családállítást kér, vagy családállítás csoportba érkezik, akkor a generációs – családi dinamikákat, mintázatokat vizsgáljuk, hangsúlyozva, hogy az adott nehézségnek lehet akár más területen is oka (pl. saját személyisége határai, saját életútból eredő sérelmek, stb.)
Ebben az esetben tehát hamar bebizonyosodott, hogy a pár tagjai azért nem tudnak egymás felé fordulni, mert egyiküknél sem történt meg a szülőkről való teljes leválás, és mindkét fél minden helyzetben a másiktól várta az apa/anyapótlást. Hogy is van ez?
Házasság = új életciklus
Amíg férfiként vagy nőként lelkileg a származási család felé fordítja valaki az energiái legnagyobb részét, és a szülei sorsát, terheinek könnyítését akarja megoldani, addig nem képes a gyermekei, házassága felé fordulni. Magyarul nincs 100%-osan jelen az életében. Egyszerre két helyen igyekszik helyt állni, miközben „egy fenékkel csak egy lovat tudunk megülni”.
Azzal, hogy valaki társat választ, elkezdődik egy új – a családterápiában használatos szakkifejezéssel élve – életciklus is. Ezt a régiek még nagyon jól tudták és tökéletesen kifejezték a házassági ceremóniájával, rituálékkal. A házassági szertartásoknak is ez – lenne – az egyik szerepe: közvetíteni a külvilág felé azt, hogy a gyermek felnőtt, végleg kirepült a származási családból, és új életciklus kezdődik. A szülőket pedig felkészíti a közelgő új életformára, megerősíti az „üres fészek” szindrómát (gyerek kirepülése). Emellett lelkileg is megnyitja őket a nagymamaság és a nagypapaság állapotára. Ilyenkor a szülők már nem alkalmazhatják azokat a bevett szokásaikat gyermekeikkel szemben, amiket régen. El kell(ene) kezdeniük felnőttként viszonyulni hozzájuk (ha addig nem tették).
Az életciklus váltás nehézsége
Az életciklus váltások mindig a családi szerkezet változásával járnak, ami akár feszültségekkel teli is lehet. Ha bármelyik fél beleragad az előző életciklusba akkor jöhetnek a párkapcsolati nehézségek. Például a gyermek már régen házas, de lelkileg még nem repült ki a fészekből, vagy a szülő tesz meg mindent, hogy a gyermeke csak rá figyeljen és ne a házastársára –
Adok – kapok egyensúlya a párkapcsolat gyógyítás egyik kulcsa
A fenti esetben az is világossá vált, hogy a pár férfi tagja mennyi mindent feladott a kapcsolatért és ezáltal mennyit „adott” már bele. Ám a hölgy részéről ez nem volt érzékelhető, azért sem, mert fél lábbal még a származási család dolgaival volt elfoglalva. Az adok-kapok egyensúlya tehát nem volt meg. Az állításnak köszönhetően azonban hirtelen lehullt a fátyol, és beindítottuk a kapcsolati egyensúly helyreállítását is.
Nem sokkal az állítás után összetalálkoztam a hölggyel, aki önfeledten mesélte a pozitív változásokat a kapcsolatukban: a párkapcsolatukat mintha kicserélték volna.
Lehet boldogabban élni és kapcsolódni
A tapasztalat az, hogy ha a párkapcsolat egyik tagja elkezd dolgozni a problémáján, akkor az a másik félre is kihat. A fenti esetben nem a férjjel foglalkoztunk, hanem a hölgy problémájának saját részével, de az is hatott a másik félre.
Nagyon jó látni az efféle átalakulásokat és eljuttatni minél több emberhez az üzenetet, hogy lehet jobban is csinálni az életet. Lehet boldogan megélni az emberi (pár)kapcsolatokat, és nem érdemes az első fennakadásnál megfutamodni és mindent feladni.
Az elkeseredés vagy a probléma mindig annak a kapuja, hogy van valami az életben, amit jobban is lehetne működtetni. Ha bátran el tudunk indulni, és megnézni, hogy mi van a kapu túloldalán, akkor mindig megláthatjuk, hogy egy boldogabb és kiegyensúlyozottabb élet vár ránk.
