Menü Bezárás

5 dolog, amit a haldoklók megbánnak

5 dolog amit a haldoklók megbántak

5 dolog, amit a haldoklók megbánnak végül. Az egyik: “Bárcsak lett volna bátorságom a saját életemet élni, nem pedig mások elvárásainak megfelelni.”

Ez az egyik mondat az ötből, ami a legtöbb végstádiumú beteg szájából elhangzott, amikor Bronnie Ware, palliatív ellátásban dolgozó ausztrál nővér a betegekkel beszélgetett.
“A legtöbben ezt sajnálták. Amikor az ember élete végéhez közeledik, és őszintén visszatekint, szembesül vele, hogy mennyi álmát nem teljesítette be. A legtöbb ember még álmai felét sem váltotta valóra, és tudatában van annak, hogy ez a saját döntéseinek következménye” – írja a nővér a blogján.

Vajon miért van az, hogy oly sokan érzik, nem a saját életüket élik?

Ha sokan ismernék a generációsan öröklött, családból hozott minták jelentőségét (amit tk. itt tanítok az érdeklődőknek), akkor talán nagyobb eséllyel és tisztánlátással élnék az életüket, látnák, hogy a sajátnak vélt életükből mi az, amit valóban önmaguk miatt tesznek és mi az, amit nem.

Néhány példa:

1) Ismerős lehet az a szituáció, amikor a szülők meg nem valósított vágyainak beteljesítését – például foglalkozásban – előszeretettel vállalják magukra az utódok, miközben nem nyújt számukra semmilyen élvezetet. Csak valamikor az életük derekán – rosszabb esetben életük vége felé – jönnek rá, hogy ők nem is ezt akarták. Az, amit csinálnak, amit tanultak, az az apjuk vagy az anyjuk foglalkozása, vágya, egyebe.

2) Elsülhet az ellenkezője is: ha a szülők csak egy bizonyos szinten voltak képesek az életüket folytatni, előfordulhat, hogy a gyermek, amikor nagyobb lehetőségek kínálkoznak számára, mint ami a szüleinek egykor megadatott, rendre önsorsrontó magatartásformát tanúsít, nehogy többre vigye, mint felmenői. Az utódok “szeretetből”, szolidaritásból sokszor csak annyit adnak meg maguknak, amennyi a szüleiknek is jutott, tudatalattijukban ott cseng, hogy “ha neked nem adatott meg, akkor nekem sem”- ezzel fejezve ki szeretetüket szüleik felé, tudat alatt természetesen.

3) Ha egy családi rendszerben generációk óta az az elfogadott és természetes jelenség, hogy a család férfijait (apákat, nagyapákat, dédpapákat) a család “erős” nőtagjai nem veszik számba, hanem inkább eszközként tekintenek rájuk, akkor ez a minta adódik tovább a lánygyermek(ek ) felé, aki annak rendje és módja szerint úgy és addig keresgél, míg rá nem talál az ennek megfelelő férj jelöltre. De az is lehet, hogy megállapodik egy olyan társ mellett, aki ellentéte a családban eddig előforduló férfiakénak, de ekkor pedig a saját édesanyjával (klánjával) kerül összetűzésbe, aki inkább a másik típusú férfit nézné jó szemmel…

Miért a halál küszöbén ismeri fel az ember, hogy az egyik legfontosabb dolog az az életben az, hogy a saját életét élje?

A vég közeledtével az ember rájön, hogy míg korábban úgy érezte, temérdek ideje van arra, hogy változtasson az életén, most már nincs rá esélye. Az összes meg nem élt álom, meg nem valósított cselekedet és ki nem mondott szó a lelkében marad, és már nem fog tudni megnyilvánulni.

A pszichológia ezt nevezi úgy, hogy “haláltudatosítás”: amikor az ember rádöbben, hogy az élete véges, és rájön, hogy a múlton már nem tud változtatni, a jövőben pedig már csak korlátozott mennyiségű ideje van hátra. Ekkor felértékelődik minden olyan múltbeli lehetőség, amikor az embernek lett volna alkalma arra, hogy az álmai után menjen. Ez az az időszak, amikor az anyagiak eltörpülnek a lelki élet és a lelki jól-lét lehetősége mellett.

Emlékszem, amikor a nagypapámat baj érte, hirtelen “ötlettől” vezérelve az ágya szélére ültem, és megkérdeztem tőle – kicsit szégyenkezve, hiszen nem haldoklott – hogy mit mondana, mi volt a legszebb eddigi életében? A papám, aki soha nem fejezte ki és nem mondta el az érzéseit senkinek semmiről, így felelt:

“1948. május 8., amikor elvettem a nagymamádat. A legszebb pillanat az volt, amikor megláttam őt. Emlékszem, úgy festett, mint egy földre szállt angyal.”

Ez a vallomás életem egyik legszebb pillanatai közé tartozik, amiért azóta is hálás vagyok neki. Mondatai is azt bizonyítják, hogy az emberi kötődések és kapcsolatok jelentenek a legtöbbet a földi lét során. Aznap még nem tudtam (vagy mégis? ), hogy papa másfél hónap múlva eltávozik “odaátra”.

5 dolog, amit a haldoklók megbánnak

1) Bárcsak lett volna bátorságom a saját életemet élni, nem pedig mások elvárásainak megfelelni.
2) Bárcsak ne dolgoztam volna olyan sokat
3) Bárcsak lett volna bátorságom, hogy kifejezzem az érzelmeimet
4) Bárcsak kapcsolatban maradtam volna a barátaimmal
5) Bárcsak engedtem volna magam boldogabbnak lenni

Továbbiak:

2 Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .