Menü Bezárás

Párkapcsolati problémák a megszólításból?

Te hogyan szólítod a párodat/házastársadat? Hogyan szólítod otthon, és hogyan társaságban? És mire utal egy-egy megszólítás? Egyáltalán lehetnek párkapcsolati problémák egymás megszólításából?

A múltkori nagy megszólítás kérdőív (cikk alján) eredményei alapján, amelyben arra voltam kíváncsi, hogy az olvasóim többsége hogyan szólítja a párját, az alábbi eredmények születtek:

Otthon a legtöbben egyenlő arányban vagy a keresztnevén, vagy más beceneveken szólítja a kedvesét, és mindössze 8 % szólítja a párját „apa” vagy „anya” megszólítással, vagy ennek becézett formáival. Amint kilépünk az otthon falai közül, és társaságba megyünk, akkor viszont már a többség (74%) a keresztnevén nevezi, kevesebben (26%) pedig egyéb beceneveken szólítják a párjukat, az apa/anya megszólítás teljesen eltűnik.

Néhány gyakran előforduló példa a becenevekből: kicsim, szívem, drága, édes, cicám, életem, csillagom, mackó, szerelmem… Emellett érkeztek különleges, egyedi becenevek is, amelyeket a kérdőív anonimitása miatt most nem teszek közzé.

Amikor a társadat apának/anyának szólítod

Egy dologra szeretném felhívni a figyelmet: az apa vagy anya megszólításra. Ha így szólítod a párodat otthon, akkor érdemes picit mögé nézni, hogy mi is áll ennek a hátterében? És hogy ami a hátterében áll, az valóban okozhat-e problémát?

Általában akkor kezdjük el apának-anyának szólítani a párunkat, amikor megérkezünk egy új életciklusba: a gyermekvállalás ciklusába. Megfogan, megszületik az első gyermek, és a pár tagjai elkezdik ízlelgetni ezt az új formát, ezt az új szerepet, ami az apaság és az anyaság. Ilyenkor könnyen átváltanak egymás keresztnevéről vagy becenevéről az apa-anya megszólításra, jelezvén egymás számára, hogy most már ebben az új funkcióban, vagyis az apaságban és anyaságban is elismerik a másikat.

Érdemes azonban tudatosítani, hogy amikor megérkezik a gyermek, akkor a pár tagjai egymás számára egyrészt párkapcsolati-intim szerepet is betöltenek, másrészt szülői funkciókat is. Előbb keletkezett a párkapcsolat, és utána jött a szülőség.
Ha egy pár sokáig benne marad az apa-anya megszólításban, akkor ezzel egyrészt erősítik egymásban a szülői szerepeket, de ezzel párhuzamosan csökkenhetnek a párkapcsolathoz fűződő kapcsolati jellemzők: az intimitás, az egymás felé nőként és férfiként fordulás. Ha voltak-vannak párkapcsolati problémák, akkor ez a jelenség rá tud erősíteni. Egymás megszólítása apró jelnek tűnhet, de sokszor fontos információkat hordozhat.

Ha a férjed neve apa, akkor mi van a saját apáddal?

Vagy fordítva: ha a feleséged neve az anya, akkor mi van a saját anyáddal?

Itt azt érdemes végiggondolni, hogy minden pár tagjának van egy anyja és egy apja, vagyis amikor egymást úgy szólítják éveken, évtizedeken át, hogy anya – apa, akkor tudat alatt rávetítik-e valamilyen szinten a saját anyjuk vagy apjuk által megtapasztalt érzeteiket, hiányérzeteiket akár sorsukat a párjukra?

Amikor a társadnak is azt mondod hogy „apa”, meg a saját apukádat is így szólítod, akkor a képzeletbeli családi rendszeredben kicsoda is áll a saját apád helyén? A férjed vagy az apukád? Mert egy helyen csak egy családtag foglalhat helyet, kettő nem. (Hely törvénye >>> )

Vagy ha tiszteletből, annak elismeréseként szólítod így a párodat, mert látod benne az apát vagy anyát, akkor képes meglátni benne a társat is, a nőt vagy a férfit? Azt, akinek van egy csak rá jellemző keresztneve? 🙂

Nos a fentiek csak gondolatébresztők, és mivel minden párkapcsolat egyedi és megismételhetetlen, így csak általánosságban igyekeztem írni a témáról. A cikk nem arról szól, hogy ha apának vagy anyának szólítja valaki a társát, akkor nem lehet harmonikus a kapcsolatuk. De párkapcsolati problémák esetén nem meglepő, amikor kiderül, hogy bensőséges helyzetekben sem használják évek óta egymás (bece)nevét.

„Abszolút jó irányban vagyok azt gondolom a találkozásunk óta … folyik az önismereti utam tovább. Az az elakadásom, amivel megkerestelek tisztult, és a tanácsodra a családomban tisztáztam az eddig ki nem mondottakat, így letisztultak a zavaros energiák.” Linda (2024)

„… az empátiádnak, kedvességednek és a hozzáértésednek hála, már az állítás után rögtön éreztem egy nagy megértést és egy felszabadító megkönnyebbülést a témámban. Ez – mint egy dugó – kinyitott egy szelepet, és elkezdtek „felcsordogálni” generációs sebek okozta rálátások és átélések, aminek hatására úgy döntöttem, magam is megtanulom ezt a csodálatos technikát. Szeretettel ajánlottalak tovább a lányomnak… Nagyon köszönöm!” Cs. Varga Zsuzsanna (2026)

„A családállítás óta felmondtam a munkahelyemen, elkezdtem keresgélni új lehetőségeket, és már adódott is néhány. Még van néhány hét felmondási idő, ami miatt most még kicsit nehéz, de érzem, hogy jól döntöttem, erre kell mennem tovább. Nagyon köszönöm a segítséget!” Zita (2026)

„Már régen volt, hogy családállításon jártam nálad. … most, hogy elolvastam a legújabb hírleveledet, jött fel bennem a hála érzése, amiért akkor ott segítettél egy nagy érzelmi áttörésben engem. … A 30 évvel ezelőtt meghalt testvéremtől tudtam elköszönni, és utoljára szívből megölelni őt. Életem meghatàrozó élménye lett ez. A családom azóta is marslakónak tart, de ez most nem is fontos. Én csak egy nagy KÖSZÖNÖM-öt szeretnék neked küldeni.” F. Bea

„Kedves Kata! Egy örömhírről szeretnék beszámolni. Idén voltam nálad családállításon, azzal a problémával, hogy évek óta nem tudtunk házat venni. A találkozónk után kb. 1 hónapra megtaláltuk a megfelelő házacskát …-on.  …nagyon hálás vagyok a segítségedért, és nagyon nagy az örömünk. Biztos vagyok benne, hogy ez családállítás nélkül nem sikerült volna.” Sz. Nikolett

„Sokkal jobb irányba változott az életem azóta, amiért nagyon hálás vagyok! A párommal túl vagyunk egy fantasztikus nyaraláson… Sikerült megszereznem a jogosítványom, … már vezetek is egyedül a városban, és nagyon élvezem ezt a fajta szabadságot.” B. Merci

„Nagyon elgondolkodtató volt az egész, én mindenkinek ajánlanám, hogy ilyenen részt vegyen, mert jobban megismerhetjük a család felépítését, összefüggéseit…” P. Szilvia

”Csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a módszert. Katát hiteles segítőnek tartom, a módszert pedig azért ajánlom, mert még a „hitetlenebb” fajtából való emberek is megtapasztalhatják, ha részt vesznek egy állításon, hogy működik. Nem lehet vele megváltani a világot, de segít abban, hogy tisztábban lássuk önmagunkat, a családunk tagjait, a viszonyulásainkat egymáshoz, és a működési mechanizmusokat, a mozgatórugókat ebben a mi kis miniatűr világunkban, a családban.” V. Margó

„Az állítások során nem csak a saját témám érintett meg, a legnagyobb, később az életemben is átalakító erővel a mások állításaiban való képviseleti szerep bírt. Észrevétlenül, de a mindennapokban kétségtelenül tapasztalható módon rendeződött a viszonyom a családtagjaimmal! Hirtelen mindenki (gyermekem, édesanyám, gyermekem édesapja, munkatársaim) sokkal higgadtabbá vált velem szemben, pedig én semmit nem tettem tudatosan és tevőlegesen, ami ezt kiváltotta volna.” K. Gabi

„…ennyi nap elteltével mondhatom, hogy a puttonyomból méretes követ segítettél kitenni. Nagyon köszönöm! Van meg min dolgozni, de ez nagy lépés volt elsőre…és úgy látom van eredménye, nyugodtabb, könnyebb vagyok… :-)” V. Zsófi:

„Szeretném elmondani, hogy annyira jót tett nekem a tegnapi foglalkozás. Mintha mázsás súlyok estek volna le rólam. Köszönöm!” Ági

Továbbiak:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.