Az önmegvalósító ember fogalma és lényege jól és világosan megközelíthető a Maslow féle piramis rendszer elméletével, miszerint az embernek szüksége van az önmegvalósításra, hogy megmutassa önmagát és képességeit. De ki is tulajdonképpen az önmegvalósító ember?
Az önmegvalósító ember a Maslow piramis rendszer tükrében
Az önmegvalósítás valahol egy létszükséglet. Az önmegvalósító ember ösztönösen törekszik arra, hogy megtalálja a helyét a világban, akár a „lehetetlen” ellenére is. Nem feltétlenül jelenti a karrierépítő, mindenen átgázoló személyiséget, sőt, élhet akár a világ szeme elől elbújva, a mikrokörnyezetében ténykedve, mások előrejutását segítve is. A lényeg, hogy akármilyen önmegvalósítási formát is választ, egységben érezze magát az élettel, és a sorsával.
Mi a motiváció az önmegvalósító ember számára?
Ha nem a Maslow piramis szerint szemléljük az önmegvalósító embert, akkor akár azt is mondhatnánk, hogy az illető ösztönösen be akarja teljesíteni a sorsát. Egyes nézetek szerint mindenki okkal érkezett erre a világra, és mindenkinek megvan a maga szerepe, hogy kivé kell válnia. Az önmegvalósító ember ezt felismeri magában, hiszen erős, mélyről jövő érzése, hogy neki pl. állatorvosnak, katonának, orvosnak, operaénekesnek vagy önkéntesnek kell lennie Afrikában és addig nem nyugodhat, amíg ez be nem teljesül.
Hogyan működik az önmegvalósító ember?
Az önmegvalósító ember akár már gyermekkorától fogva érzi, hogy ki is ő, és milyen élethelyzet az, amiben kiteljesedettnek érzi magát. Megnézi, hogy milyen eszközök, lehetőségek állnak rendelkezésére ahhoz, hogy kiteljesedjen, és megteremtse magának a kívánt élethelyzetet. Elég bátor ahhoz, hogy meghozza a döntést, elfogadja a változást, és ha kell útmutatást és segítséget is kérjen ahhoz, hogy biztosra menjen. Emellett szenvedélyesen hisz magában és a sorsában.
Az önmegvalósító ember tisztában van azzal, hogy a hibák és kudarcok az élete velejárói, és ha ilyen élethelyzetbe kerül, akkor nem menekülni kezd, és nem bántja önmagát, hanem szeretetteljesen viseltetve önmagával szemben, leszűri a tapasztalatokat, és ha kell, újrakezdi. Tudja, hogy lehet hibázni! Életszemléletének és lényének egyik legmeghatározóbb sarokköve az önismeret, az önismeret fejlesztése, és meg is tesz mindent azért, hogy fejlessze személyiségét, hogy önmagáról gondolkodjon, és felismeréseit a gyakorlatba is átültesse. Igyekszik önazonosan élni az életét.
Ha a környezetében a kiteljesedését hátráltató gondolkodású emberek vannak, akkor képes harag és bosszú nélkül búcsút inteni nekik. Az önmegvalósító ember számára fontos önmaga, mert tudja, hogy ha a lelkének megadja azt, amire szüksége van, akkor feltöltekezve másoknak is képes adni.
(B. O., Sz.K.)
