Amióta világ a világ, az egyik legmeghatározóbb kapcsolódásunk az anyánkkal van. Ám mi történik, ha az anyák, akik nem tudnak szeretni, ott vannak az életünk középpontjában?
Kultúránkban még mindig nehéz és tabu kimondani, hogy létezhetnek olyan anyák, akik nem tudnak szeretni. Az egyik leginkább tabu téma az, ha megkérdőjelezzük, hogy az anyák (szülők) csak jók lehetnek, csak szeretni tudnak és mindig minden helyzetben a legjobbat akarják a gyerekeiknek. Azonban az önismereti úton járók sokszor szembesülnek azzal a felismeréssel, hogy ez nem mindig igaz. Az önismereti út elengedhetetlen állomása, hogy megvizsgáljuk a szülői mintákat, szembesüljünk az apánkkal és az anyánkkal, vagyis az anyasebeinkkel, szülősebekkel.
A társadalmi tabu: „Az anya csak jó lehet”
Lássuk a „kötelező” és idealizált társadalmi gondolkodást arról, hogy milyen egy anya:
- Automatikusan szereti a gyerekét
- Feltétel nélkül szeret minket, történjék akármi
- Mindig meg lehet bízni benne
- Bármikor számíthatunk rá érzelmileg is
- Anyánk mindent jobban tud és a javunkat akarja
- Anyánknak bármit elmondhatunk, érzelmileg képes támogatni minket
- Természetes számára, hogy tiszteletben tartja a határainkat
Ám, ha valaki érzelmileg éretlen vagy megsebzett anya mellett nőtt fel – vagyis egy olyan anya mellett, aki nem képes a gyerek érzelmi igényeit kielégíteni, a fenti állítások közül több nem igaz.
Ha önismereti utunk egy bizonyos pontján ezt nem vagyunk hajlandóak megvizsgálni, nem gyászoljuk el az elveszett illúziókat, ha nem gyógyítjuk az anyasebet, akkor megrekedhetünk a saját fejlődésünkben, és életünk kiteljesedése is elakadhat. Sőt, öntudatlanul továbbadhatjuk a mintát a saját lányunknak, gyerekünknek.
Mitől válik egy anya érzelmileg elérhetetlenné?
Amikor anyasebekről beszélünk, nem lehet kihagyni a képletből azt, hogy az elmúlt évszázadok során a nők és az anyák többsége másodrendűként és rangúként élte az életét. Kizárólagos „joga” és feladata a gyerekszülés és nevelés volt, illetve a háztartás vezetése. A nők évszázadokon át azt tanulták, hogy kötelességük a jó anya szerepét vinni, és akkor hasznos tagjai a társadalomnak, ha olyan tulajdonságokkal bírnak, mint az önfeláldozás, a saját igényeinek háttérbe szorítása, a szerénység, a visszafogottság na és persze az érzelmi teherbírás. Ezek a generációs „berögződések” és megélések ott vannak sejtszinten minden nőben (epigenetika).
Tehát abban, hogy egy anya milyen anyává válik (a Te anyád is), az nemcsak az ő anyjától és neveltetésétől függ, hanem a társadalmi, kulturális – és generációs – emlékezettől is. És attól, hogy általában milyen elvárásokat támasztanak a nőkkel, anyákkal szemben. Az a rengeteg feladat, amit ma egy anyának teljesítenie „kell” családban, háztartásban, munkahelyen, gyereknevelésben – a sokszor még mindig gyerekszerepben létező felnőtt férje, társa mellett – nem feltétlenül a normalitás kategória. Magyarán nem csoda, ha vannak/lesznek anyák, akik mindebben lelkileg megzakkannak, és a gyerekeikre már nem képesek érzelmileg figyelni, ne adj isten még kárt is tesznek bennük.
Ez nem felmentés a mérgező anyák tettei alól. De látni kell, hogy a jelenség létrehozásában és fenntartásában egy egész társadalomnak is felelőssége van.
🌸 Szeretnél érdemben is elindulni a feloldás útján?
Az alábbi lehetőségek közül választhatsz:
DOLGOZZ ÉLŐBEN: Jelentkezz a következő online Anyasebek, női generációs terhek workshopra, biztosítsd most a helyed!
KEZDD EL AZONNAL OTTHON: Ha a saját tempódban tárnád fel a nők vonalat a generációs történetedben, indítsd el a Generációs Örökség Alapprogramot, Női modullal!
CSALÁDÁLLÍTÁS: Gyere el a következő csoportos vagy egyéni családállításra!
A rejtett mumus: bűntudat és lelkiismeret furdalás
Ahhoz, hogy tisztán lássuk az anyánkat, hogy objektíven értékelhessük az ő szerepét az életünkben, szembe kell néznünk még egy mumussal: a bűntudattal és a lelkiismeret-furdalással. Bűntudatot érezhetünk például azért, mert
- hajlandóak vagyunk szakítani évtizedes női generációs mintákkal,
- mert ki akarunk szállni a családban addig betöltött megmentő, segítő vagy akármilyen más szerepből,
- mert nőként jobban érezzük magunkat, mint annak idején anyánk,
- mert feleségként nekünk „jobb” férj jutott, amint amilyen anyánknak,
- mert a saját igényeinket szeretnéd végre előtérbe helyezni az anyánkéval szemben,
- mert az anyánk fiatalsága ráment a családra és a gyerekvállalásra, de a miénk nem
- mert sikereket élhetünk meg a karrierben, de az anyánk nem
- mert nem akarjuk napi szinten végighallgatni a panaszkodását…
és még sorolhatnánk az indokokat.
A jó hír viszont az, hogy a terhelt anya-gyermek kapcsolatból van kiút és gyógyulás!
Anya vagy: vajon tudsz jól szeretni?
Az anyasebek workshopjaimon, miután már körvonalazódik a teljes önismereti folyamat, rendre megkapom az édesanyáktól a kérdést, hogy vajon ők jól csinálják? Ők jó érzelmű anyák-e?
Vajon a te gyerekeid is fognak hordozni anyasebeket? Vajon tudod őket jól szeretni? Ha eljutottál addig, hogy fel merted tenni ezeket a kérdéseket, akkor nagy valószínűséggel Te az a típusú anya vagy, aki képes az önreflexióra, képes önvizsgálatra és arra, hogy személyiségében is fejlődjön.
Ha a felnőtt gyerek „anyasebesült”…
Véleményem szerint az, hogy egy anya képes elgondolkodni saját maga és gyermeke kapcsolatán, hogy nem a gyerekeitől várja a saját érzelmi munkája elvégzését, és nem arra gyúr, hogy „hát én már minek változzak”, az annak a jele, hogy képes és akarja szeretni a gyerekét, gyerekeit.
Az anyasebeit meggyógyító, gyermekkori sérüléseit is megdolgozó – lelkileg egészséges – anya képessé válik meghúzni a határait. Képessé válik felvállalni a saját igényeit bűntudat nélkül. Ennek pedig egyenes következménye az, hogy úgy tudja szeretni a gyerekeit, hogy közben tartja a saját határait is. Még ha ez időnként nem tetszik a gyerekeinek. Vagyis, ha a felnőtt gyereke számon kéri rajta korábbi anyai viselkedését, azt, hogy anyasebeket szerzett, akkor őszintén felvállalja, hogy akkor és ott ennyire volt ereje és képessége. A belső rendeződés és az anyaseb gyógyítása során felnőttként pontosan ezeket a gyermekkori hiányokat és rejtett bűntudatokat írjuk át.
Önismereti feladat anyáknak (és apáknak is):
Kérdezd meg a gyerekedet, hogy szerinte mit kellene tennie ahhoz, hogy jobban szeressed? Ha erre azt a választ kapod, hogy semmit, akkor biztos lehetsz benne, hogy a gyereked érzi, hogy nem a tetteiért szereted, hanem önmagáért.
A gyógyult anya mintája: gyógyulás az anyasebekből
Amikor a saját anyasebünkkel foglalkozunk, akkor semmiképpen sem a múlt és nem is anyáink vádolása a lényeg. Hanem annak megértése, hogy miként válhatunk olyan nőkké és anyákká sok-sok generáció óta először, akik szabadabban, tudatosabban, és a régi, terhelt női mintákat letéve élik az életüket.
Ha sok nő dolgozza meg a saját anyasebét, és vállalja fel az ezzel járó érzelmi munkát, akkor az idővel közvetve nemcsak az ő anyjára, hanem az egész társadalomra is hatással lesz. Az anyasebükből kigyógyult nők sorsuk alakulásáért már nem okolják az anyjukat, férjüket, gyerekeiket. Nem csinálnak lelkiismereti kérdést abból, ha kijelentik, hogy hol van számukra a határ önfeláldozásban, gyereknevelésben, saját élet megélésében. Az anyasebükből kigyógyult nők mellé olyan férfiak csatlakoznak, akik maguk is képesek felelősséget vállalni, és nem pótanyát keresnek a nőkben.
A női, generációs mintáikból és anyasebükből felgyógyult nők nem képesek többé áldozattá válni, és ezért lesznek képesek őszintén, tisztán és játszmák nélkül kapcsolódni (nemcsak) a saját gyerekeikhez.
Ha érintett vagy az anyasebek kapcsán, de nem tudod mire számíts, vagy még nincs kellő bátorságod ehhez a lépéshez, akkor ezen a női generációs terhek és anyasebek gyógyulása kurzuson biztonságos és megtartó közegben kezdhetsz bele. Mivel az anyasebek gyógyulásának az egyik kulcslépése az, hogy a bennünk élő gyermek gyógyuljon, ezért kezdheted ezzel a meditációval is (de átfogó képet az anyasebek kurzus nyújt, aminek része a meditáció is).
Anyasebek gyakori kérdések
Az érzelmileg éretlen, saját traumatizáltságukban ragadt vagy krónikusan túlterhelt édesanyák gyakran képtelenek az érzelmi jelenlétre és a feltétel nélküli szeretet átadására. Ez nem a gyermek hibája, hanem az édesanya saját feldolgozatlan terheiből és hiányaiból adódik.
Az első lépés az ideális anyakép elgyászolása és a valóság elfogadása. Felnőttként meg kell tanulnunk meghúzni a saját határainkat, feloldani a tudattalan bűntudatot, és a belső szülői szerep által megadni önmagunknak a hiányzó biztonságot és elfogadást.
Ha nem foglalkozunk a hozott mintáinkkal, öntudatlanul is továbbadhatjuk a gyermekkori elfojtásokat és a megfelelési kényszert. A tudatos belső munka és az önreflexió azonban megállítja ezt a transzgenerációs láncolatot.
Rendszer – és családállító, Belső gyermek módszer és önismeret oktató. Mérnök-tanári háttere adja az alapját annak a rendszerszemléletnek, amivel a generációs minták, a Belső gyermek, valamint a női terhek és az örökölt sorsminták feloldásában segít. 2008 óta foglalkozik önismerettel, 2011 óta vezet családállításokat és tart tréningeket. Nemcsak elméletet, hanem megélt tapasztalatokat tanít. A tánc és a kreatív alkotás gyerekkorától része az életének.
