Rosszul választottam párt?

Sokan jutnak el a kérdésig adott ponton, miszerint lehet, hogy rosszul választottam párt? A válasz nem annyi, hogy igen vagy nem. Vagyis nem pont így, ebben a formában…

Van az úgy, hogy rég együtt vagytok a pároddal, házastársaddal, és menet közben derül ki, hogy valami – vagy sok minden – nem klappol. Megváltozott, nem úgy szól hozzád, sokat kritizál, semmi nem jó neki, mégis vár tőled valamit, de sosem derül ki hogy mit, és így tovább… És te nem érted, hogy hogyan mondhattál rá igent annak idején.

Lassanként kezded kimondani, hogy „talán rosszul választottam párt?” Egy-egy életciklus váltásnál ami téged vagy a párodat vagy mindkettőtöket érint (pl. költözés, munkavesztés, új munka, anyagi válság, gyerek születése stb.) nagy eséllyel történhetnek efféle „változások”.

Okok, ami miatt érezheted, hogy rosszul választottál párt…

Például minden ilyen esemény, életciklus váltás megmozgatja a tudatalattit is, a benned élő kisgyermeket. Megnyom egy nyomógombot, ami valahol a múltban csenget. Pontosan egy olyan eseménynél, ahol a legerősebben éltél meg a jelen eseményhez hasonló érzéseket. Ha a kisgyermekkori éned annak idején meg tudott küzdeni ezekkel az érzésekkel – például ott volt egy figyelő és gondoskodó anya, aki megvigasztalt – akkor a csengőre nem reagálsz. Ám ha sebeket szereztél, akkor a csengetés hatására a felnőtt üzemmódból átváltasz a sebzett gyermeki énre. Gyógyulást vársz, de a szüleidtől már nem kaphatod meg, így a társadon próbálod behajtani. Ő lesz az, akinek be kellene gyógyítania a sebeket. Ha ezt a változást például a gyerek születése váltotta ki, akkor még a gyerekedre is mérges lehetsz, és akár értetlenül állhatsz a helyzet előtt, hiszen az eszeddel tudod, hogy nem akarsz neki rosszat.

A másik fél pedig elkezdi nem érteni, hogy hogy lehet, hogy eddig jó volt, most meg nem? Ha te vagy a másik fél, akkor azt kérdezheted, hogy ezt hogy sikerült ennyire benézned? Rosszul választottam? Miért pont egy ilyen nőt/férfit választottál, aki így megborul adott életciklus váltásnál? Ráadásul nem látszik az sem, hogy önmagától ki akar-e gyógyulni a helyzetből, és kezdesz reménytelenné válni.

Mi történt, amikor – szerinted – rosszul választottál?

Amikor két ember összeköti az életét és igent mond egymásra, akkor mindketten a teljes tudatalattijukkal együtt, a bennük élő – itt-ott sebzett – gyermekkel együtt érkeznek. Lehet, hogy nem látják egymás puttonyát teljesen, de valahol meg mégis… rezonálnak egymásra, mint a puzzle darabkák. Két ember összekapcsolódása nemcsak a látható, hanem a láthatatlan világaik kapcsolódásáról is szól.

Mit lehet tenni?

A legjobb út szerintem mindig az, ha megkérdi magától az ember, hogy milyen tudattalan tartalom van bennem, ami miatt a másikra igen mondtam? Mi az „üzlet” nekem abban, hogy pont őt választottam? Talán a bennem élő kisgyerek is ugyanolyan sérült mint az övé? Vajon nem váltam le kellően a szüleimről, és ez pont jó ahhoz, hogy ne kezdjünk el komoly, önálló és felelősségteljes párkapcsolatban létezni? Hiszen csak egy egészségesen működni tudó felnőttnek van igénye erre, sérült belső gyermekkel ez másodlagos…

És akkor az ember elindul megkeresni a saját válaszait. Közben pedig, ahogy dolgozik saját magán, elkezdenek megváltozni a viszonyok: ő minél érettebbé, felnőttebbé válik, a társa annál sürgetőbbnek érzi majd, hogy ő maga is nőjön fel a feladathoz. Vagy ellenkezőleg: csak azért sem akar fejlődni, és a régi kapcsolódást akarja visszaállítani.

Hogy mennyi idő után derül ki, hogy ki mit szeretne, és hogy merre halad a párkapcsolat, és hogy a fejlődni akaró fél mennyit tud és akar elviselni, az mindig egyéni. Mint ahogyan az is, hogy marad-e a közös útjuk vagy sem.

Most akkor minden párkapcsolati választás zsákbamacska?

Nem is és igen is! Ám az igen, kicsit más formában értendő:

Utólag lehet hogy úgy tűnik, hogy a párkapcsolatok zsákbamacskát rejtenek. Mégis, minden párkapcsolat ajándék, mert ott van benne a fejlődés – a saját fejlődés és önismeret – lehetősége. No meg az esély, hogy a kapcsolatot magasabb szinten tudjuk folytatni. Az a párkapcsolat, amelyből szeretett gyermek is született – már „megérte”, hogy megtörtént. Minden párkapcsolat, amiben megdolgoztuk a saját lelki sebeinket, fejlődtünk és mélyültünk önismeretben, és önmagunkat meghaladva lépünk ki, szintén nem kárba veszett történés. Oda vezet, hogy a következőkben már teljesen más, érettebb társra fogunk rezonálni. Olyanra, aki puttonyának a láthatatlan részében már nem azok a dolgok szerepelnek, amikkel korábban az előző kapcsolatban meg kellett küzdenünk. Hanem aki egészségesebben képes kötődni és kapcsolódni.

Tehát minden párkapcsolat jó választás, ha abban képesek vagyunk fejlődni. A fejlődés ára persze időnként az, hogy el kell engedni a másik kezét.

Ha érdekel a folytatás, iratkozz fel itt a hírlevelemre!

Szigeti Kata

Rendszer – és családállító, Belső gyermek módszer és önismeret oktató. Mérnök-tanári háttere adja az alapját annak a rendszerszemléletnek, amivel a generációs minták, a Belső gyermek, valamint a női terhek és az örökölt sorsminták feloldásában segít. 2008 óta foglalkozik önismerettel, 2011 óta vezet családállításokat és tart tréningeket. Nemcsak elméletet, hanem megélt tapasztalatokat tanít. A tánc és a kreatív alkotás gyerekkorától része az életének.

★ További információ Katáról
★ Programok