Menü Bezárás

Nézd meg az anyját, vedd el a lányát!

Nézd meg az anyját, vedd el a lányát!

Nézd meg az anyját, vedd el a lányát! És: Nézd meg az apját, menj hozzá a fiához!

Ki tudja már, honnan ered a fenti mondás, de a téma után kutatva a neten feltűnt, hogy sok tiltakozás van a fenti szavak ellen:

“Én teljesen az ellentéte vagyok az anyámnak”
“Engem az apám nevelt, így akkor kit is kellene megnézni”?

Hogyan kapcsolódik ide az önismeret és a generációs minták?

Nézd meg az anyját, és ne csodálkozz az ismétlődésen

Ha generációkra visszamenőleg megvizsgálunk egy családot, akkor észrevehető, hogy bizonyos sorsok, döntések, választások ismétlődnek. Ez nem újdonság, beszélnek erről a transzgenerációs irányzatok, a családterápia, vagy akár Popper Péter is ebben a videóban.

Vannak családok, ahol mindenki ugyanattól a betegségtől szenved, és van ahol az apa és a fiú is a harmadik házasságát tapossa, vagy ahol a lány addig nem nyugodt, míg meg nem szüli harmadik gyermekét, hiszen az édesanyja is három gyermeknek adott életet. Nem véletlenek ezek: bennünk van nemcsak szüleink genetikája, hanem apánk és anyánk egész családi rendszerének a lenyomata is, mondhatnánk úgy is, hogy az emlékek generációsan öröklődnek.

Vegyünk egy apát és egy anyát, akik kölcsönös szeretetben, tiszteletben nevelték lányukat vagy fiukat. Nagy valószínűséggel a lány hasonlóképpen fog viszonyulni leendő férjéhez: olyat választ magának, akit tisztel, szeret, és a fiú is hasonlóan választ majd.

Vagy vegyünk egy apát és egy anyát, akik látszólag egymást tisztelve élnek, ám valójában a lelkükben egyik sem képes értékelni a másikat, s ennek otthon rendszerint hangot is adnak. Gyermekeik ezt a “tudatalatti” mintát vihetik tovább, és a mintának megfelelő társat keresnek maguk mellé. Majd évek múltán azon kapják magukat, hogy házasságuk épp olyan látszat tiszteletre épül, mint a szüleiké.

Vagyis a kiválasztott társ olyan mintát hordoz, ami tökéletesen passzol ehhez a kapcsolathoz.

Ezen az alapon továbbgondolva könnyű elképzelni, hogy milyen párválasztása lesz egy olyan fiúnak, akinek az édesapja semmibe vette a női nemet, és fordítva: az a lány, akinek a családjában az anya valami miatt mélyen megvetette a férfiakat (vagy a lány apját), könnyen lehet, hogy a saját férjét is rendre kritikával és megvetéssel illeti.

Vagyis valóban van igazságtartalma a “nézd meg az anyját” típusú mondásoknak, ám nem törvényszerű, hogy igaz legyen. Ugyanakkor, ha ez igaz a női nemre, akkor a férfiak esetében is, csakhogy náluk az apát érdemes jobban szemügyre venni.

Ne az anyját nézd, hanem az önismeretét

Ha valaki kellő nyitottsággal áll önmaga lelki működéséhez, akkor nagyobb eséllyel ismeri fel azokat a szülői mintákat, amelyeket korrigálva már nem fogja ugyanazokat a köröket, ismétlődéseket járni, mint felmenői. A felnőtt gyerekek is csak addig tiltakoznak az ellen, hogy ugyanolyanok, mint a szüleik, amíg úgy gondolják, hogy nem képesek kilépni szüleik, felmenőik ismétlődéseiből.

Mivel itt generációsan továbbadott, régi és jól bevésődött mintázatokról van szó, nem szabad azt gondolni, hogy csak az a tökéletes, ha teljesen képes valaki megszabadulni a hozott “puttonyától”. Ha már egy kicsit másként tudja tenni a dolgát, ha már egy picit más irányba tudja terelni élete eseményeit, gondolkodásmódját, mint elődei, már az is rengeteget jelent.

Tehát nézd meg a választottadat és az önismereti kultúráját is. Ha pedig megnézed az apját és az anyját, akkor láthatod, hogy honnan indult, és ennek megfelelően értékeld benne azt, akivé mára vált.

Továbbiak:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .