Belső gyermek a párkapcsolatban

A belső gyermek a párkapcsolatban sokkal nagyobb szerepet kér és kap, mint azt gondolnánk. Persze a leggyakrabban nem tudatosan történik mindez, hanem a felszín alatt. A kiegyensúlyozatlan bennünk élő gyermek pedig sok galibát tud okozni, akár párkapcsolatban élünk, akár még keressük a társunkat.

Minden gyermek arra vágyik, hogy ne csak fizikai, hanem érzelmi igényei is ki legyenek elégítve. Vagyis nem csak abban bízik, hogy gondviselői, szülei enni adnak neki, öltöztetik, iskoláztatják, hanem abban is, hogy feltétel nélkül elfogadják olyannak, amilyen, hogy szégyenérzet és megaláztatás nélkül kifejezheti az érzéseit, hogy ha hibázik, akkor is szeretve marad, és így tovább.

A belső gyermek érzelmi igényei

Ám az érzelmi igények kielégítése nem mindig történik meg, sőt, gyakran előfordul, hogy az érzelmek teljesen háttérbe szorulnak, amikor a gyermek azt tapasztalja, hogy szülei szeretetét csak bizonyos feltételekkel kaphatja meg: ha nem sír, ha mindig vidámnak mutatja magát, ha jól teljesít az iskolában, ha ő lesz a család „hőse”, vagy szülei lelki támasza, és így tovább. Az így felvett szerepek, álarcok aztán oda vezetnek, hogy mire a gyermek felnő, már nincs sok kapcsolata legbensőbb érzelmi világával, önmaga lényegi magjával, és ha mégis átderengene valami ezekből, akkor gyorsan elhessegeti a gondolatot és az érzést, hiszen korábban, gyermekként ezekért nem járt elfogadás, inkább szégyenérzet.

Az így felnőtté vált ember pedig lelkében tovább cipeli azt a kisgyermeket, akiben számtalan kielégítetlen érzelmi igény sorakozik. Ezeket maximum csak elfojtani vagy a szőnyeg alá söpörni tudja, de megszüntetni nem, legalábbis addig nem, amíg fel nem oldja önmagában.

A benne élő gyermek folyamatosan keresi a lehetőséget a szeretetteljes és elfogadással teli kapcsolódásra,

és igyekszik bepótolni azt, amit szüleitől nem vagy nem úgy kapott meg. Felnőttkorban pedig milyen terep lenne erre a legalkalmasabb, ha nem egy párkapcsolat?

Gyermeki én-rész a párkapcsolatban

A párkapcsolatban óhatatlanul is jelen van nemcsak felnőtt én részünk, hanem egy kis anyai vagy apai gondoskodás is, szituációtól függően. Gondolj arra, amikor jól esik babusgatni a másikat, és nekünk is jól esik egy picit visszamenni gyermeki mivoltunkba. Ez teljesen természetes. Ám ha valaki tudattalanul kizárólag „sérült” gyermeki én-részével van jelen a párkapcsolatban, akkor az azt jelenti, hogy a társától többnyire nem felnőtt szerepet vár el, hanem apait vagy anyait, vagy mindkettőt. Hiszen mint említettük, a belső gyermek igyekszik bepótolni azt, amit szüleitől nem vagy nem úgy kapott meg.

Ezt a jelenséget úgy is emlegetjük, hogy rávetítjük a párunkra egyik szülőnk képét, szerepét, és nem vesszük észre, hogy ki is ő valójában.

Két kiegyensúlyozott fél párkapcsolódásában nem jelent veszekedés alapot az, ha a másik éppen nem szeretne megfelelni a szülő szerepnek, hiszen elsődlegesen nem erre „szerződtek”. Ugyanakkor az is utalhat a kiegyensúlyozatlan belső gyermeki énre, ha az egyik fél annyira lezárja az érzéseit, hogy még vésővel sem lehet feltörni belőle egy szikrányi érzelmet.

A párkapcsolatokban mindig játszmához, sértődéshez és veszekedéshez vezet az, amikor két ember elsősorban kielégítetlen belső gyermekét viszi bele a kapcsolatba.

Persze tudattalanul és azt remélve, hogy korai sebeire gyógyírt kap társától, és ő lesz a felelős azért, hogy boldog, kiegyensúlyozott életet élhessen végre.

Csakhogy ez az elképzelés mindig zsákutcába jut, mert amíg mi magunk nem erősödünk meg belülről, és amíg mi magunk önmagunktól nem merünk szembenézni valódi (meg nem kapott) igényeinkkel, hiányérzeteinkkel, addig csak áltatjuk magunkat, és a felelősséget mindig a másikra fogjuk hárítani. Végül kilépünk a kapcsolatból, és keresünk valaki mást, aki újra megfelelhetne a potenciális apa vagy anya szerepre, amit tökéletesen álcázunk párkapcsolatként.

Hogyan kapcsolódhatsz?

Igen, belegondolni is „meredek”, hogy a bennünk élő megsebzett gyermeki lélek mennyi mindent képes elkövetni a gyógyulása érdekében. Éppen ezért érdemes bátran odafordulni felé, és megkérdezni, hogy mit nem kapott meg, mire vágyik? És a választ – bármennyire is felforgatja eddigi életedet – őszintén eltenni a szívünkbe, majd elindulni és megadni saját magunknak mindazt, ami addig hiányzott.

• Kertész akartál mindig is lenni, de valami miatt mégis boltban dolgozol? Valld be magadnak őszintén, és indulj, tegyél régi álmodért. Nem baj, ha csak apránként tudsz haladni, semmi nem siettet.
• Úgy érzed a sorsod vagy élethelyzeted miatt mindig is kilógtál a sorból? Nézz vele szembe őszintén, aztán indulj és keress hozzád hasonlóakat, mert vannak.
• Úgy érzed, mindig mások elvárásai szerint éltél? Kérdezd meg gyermekkori önmagadat, hogy mit kíván, mitől lenne boldog, és másokkal nem foglalkozva végre egyszer kezdd el megadni magadnak!
• Azt hiszed, hogy a párodtól függ a boldogságod, és rettegsz, hogy mi lesz, ha elhagy? Kérdezd meg belső gyermekedet, hogy miért fél az elhagyottságtól, majd nyugtasd meg, hogy te mindig vele leszel. (Müller Péter után szabadon:) legyél Te magad számára a „kis ő”, minthogy inkább a Nagy ő-től várd a saját boldogságodat.
• Úgy érzed, nem kapsz elég szeretetet és megbecsülést a párkapcsolatodban? Add magadnak a szeretetedet és tanuld meg megbecsülni önmagad, és tudni fogod, hogy van-e még dolgod az adott párkapcsolatban.

Ha meggyógyítod a benned élő gyermeket, ha megérted – akár ezen az online párkapcsolati tréningen -, hogy a  boldogságod miképp ne a párkapcsolattól függjön, hanem csakis önmagadtól, akkor a párkapcsolat boldogsága erőlködés nélkül fog utolérni.

Képen látható alkotás: Alexander Milov
Fotó: https://www.instagram.com/p/8AxsL0qcKO/?taken-by=aburningdream