A lelki fájdalom elkerülése
Léleksziget logo - önismeret, önfejlesztés, önmegvalósítás, belső gyermek, lelki egészség, önismereti tréning

A lelki fájdalom elkerülése

Minap kötelező oltásra vittem a csemeténket, és hát ki szereti, ha injekciós tűvel megbökik, és fájdalmat okoznak neki, naná, hogy senki, nemhogy a gyerekek. A lelki fájdalom elkerülése már egészen kis korban elkezdődik, ha nem figyelünk.

A váróban több anyuka is ült kisgyermekével, többen közülük szintén oltásra hozták gyermeküket. Gyorsan haladt a sor, és miközben várakoztunk, egy párbeszédre lettem figyelmes a szülő és a pár éves kisgyermekük között. Velük volt a néhány hónapos babájuk is, aki hallhatóan szintén oltást kapott, és végig sírta a készülődést és haza indulást.
Ekkor a szülő odafordult a nagyobbik gyermekéhez, akinek a kedélyállapota látszólag rendben volt, és dicsérően megjegyezte neki, hogy “te mindig jól viselkedtél, sosem sírtál a szuriknál”.

Azt persze nem tudhatjuk, hogy a kicsi valóban nem érzett-e fájdalmat és azért nem sírt, de az általánosabb az, hogy a gyerekek érzik a fájdalmat, csak mivel anya és apa azt mondják, hogy “nem kell sírni”, ők ennek szeretnének megfelelni.

Ez utóbbi eset azért érdekes, mert így kezdjük el megtanulni már gyermekként, hogy hogyan is kell tagadni a fájdalmat, hogyan kell a szőnyeg alá söpörni a rossz érzéseinket. Hogy akkor vagyunk/voltunk jók, ha a fájdalomnak nem adunk vagy adtunk hangot. És ha ezt a fizikai fájdalom tagadásával kezdjük, akkor onnan már csak egy lépés a lelki, érzelmi fájdalmak tagadásának a megtanulása.

Miért nem jó a lelki fájdalom elkerülése?

Azért, mert amíg tagadunk bármilyen fájdalmat – legyen az lelki vagy fizikai – addig az a fájdalom nem szűnik meg, hanem láthatatlanul dolgozik és von el energiát tőlünk, köti le lelki tartalékaink jó részét, miközben megpróbáljuk elhitetni a külvilággal, hogy minden rendben van.

Akinek nagyon sokszor elmondják gyermekkorában, hogy nem jó az, ha “sírsz” (a fiúk nem sírnak – ugye ismerős?), ha “fájdalmadnak adsz hangot”, az felnőttkorára tökéletesen megtanulja a fájdalom elkerülést. Ennek a következménye pedig a lelki fájdalom kivetülése fizikai betegségekben, depresszióban vagy a fájdalom energia valahol máshol robban majd az illető életében, és így tovább.

A lelki – érzelmi fájdalmaknak és mindenféle fájdalomnak a legelső gyógyulási lépése magának a fájdalomnak az elismerése.

Hiszen ha veszel egy nagy levegőt, és beismered először, hogy igen, ez oltárira és rettenetesen fáj, azzal megengeded, hogy felszakadjon mindaz, ami a fájdalomtagadás gátja mögött méregként felhalmozódott a lelkedben. Egyszerűen kihúzod a dugót a palackból, és a fájdalom beismerésével együtt távozik minden, ami addig a lelkedben duzzadt és teherként energiát vont el láthatatlanul.

Megkönnyebbülsz és végre vehetsz egy nagy levegőt. Igen, ebben sokszor az is benne van, hogy a palackból kiengeded annak tagadását is, hogy a te felelősséged is benne van a fájdalom keletkezésében – olyan esetekben, amikor a Te alakításod is hozzájárul a kialakult élethelyzethez. Ilyenkor azzal, hogy megengeded önmagadnak, hogy a saját felelősségedet láthasd, azzal veszed át igazán az irányítást az életed fölött. És ha valóban képes vagy szeretni önmagadat, akkor a saját felelősségedet nem kudarcként hanem lehetőségként éled meg. Lehetőségként az életed boldogabbá és teljesebbé tételére.

A lelki fájdalom ellen…

Tehát a fájdalom elismerése mindig a legelső lépés az érzelmi gyógyulás útján. Erre szoktam mondani, hogy akkor oldódik ki egy lelki blokk, ha először elfájjuk a mögötte húzódó lelki gócot. És valóban, ehhez nagyon sokszor bátorságra van szükségünk.

Ezért gondolom azt, hogy már gyermekkorban érdemes tanítani, hogy a minket ért fájdalmat ne tagadni akarjuk, hanem igenis a lelki életünk részévé tenni. Ezért minden oltás előtt elmondtam a kisfiúnknak még otthon és az orvosi rendelőben is, hogy “nyugodtan sírhatsz, hiszen tudom, és mindenki tudja, hogy a szuri fájdalmas”. És miután kijöttünk a rendelőből, és egy kicsit még sírt, akkor is elmondtam. “Engedélyt” adtam neki arra, hogy érezhesse azt, amit éppen érez, és hogy ezt – akár sírással is – kifejezhesse. És láss csodát, egy kicsit még hüppögött, aztán abbamaradt a sírás.

A lelki fájdalom ugyanis annál hamarabb múlik, és gyógyul, minél előbb elismerjük, hogy van és létezik!

Kezdő anyukák között is a legkezdőbbnek tartom magam, mielőtt még azt hinnéd, hogy mindent tudok a gyereknevelésről. Nem tudok, és nem is vagyok szakértő. Viszont mindazt amit a saját érzelmi hiányaim feltöltéséért tettem annak idején a belső gyermek munkával (is), azt bolond lennék nem átadni a gyermekünknek, és nem efféle módon töltögetni az ő érzelmi aksijait. Nekünk ez bevált, de lehet hogy Neked más válik be. Amit pedig a saját bőrömön is megtapasztalok, azt megosztom az olvasóimmal, így Veled is, hiszen ezért (is) jött létre a Léleksziget.


Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.