Nem jön a baba? 8 lehetséges lelki ok amiért nem sikerül
Léleksziget logo - önismeret, önfejlesztés, önmegvalósítás, belső gyermek, lelki egészség, önismereti tréning

Nem jön a baba? 8 lehetséges lelki ok amiért nem sikerül

Mitől nem jön a baba, amikor már évek óta együtt vagytok, mindkettőtöknek mindene a helyén van, és biológiailag sem találtak semmilyen problémát az orvosok? Könnyen lehet, hogy generációs – lelki okok állnak a háttérben. Következzen néhány lehetséges, de annál fontosabb lelki oka annak, hogy mitől nem jön össze a baba.

 

Az alábbi összefoglalót több éves tréneri-segítői tapasztalataim, önismereti utam, és személyes megéléseim is inspirálták. Nem tisztem kitérni a lehetséges orvosi okokra, és ennél fogva a cikk nem is teljes körű, mindenki annyit vigyen magával belőle, amennyit magáénak érez vagy amennyivel azonosulni tud. 🙂

1.Nem jön a baba, mert tudtodon kívül már felneveltél egy gyereket, és kicsit elfáradtál

Amikor valamelyik szülő nincs abban a helyzetben, hogy önmagáról testileg és lelkileg teljes mértékben gondoskodjon, ott bizony akár a kiskorú gyermekre hárul ennek feladata, kisebb vagy nagyobb mértékben. Például egy pszichésen sérült anya, akit folyton kísérgetni kell a kórházba, vagy figyelni arra, hogy bevegye a gyógyszereit, hamar kimeríti a gyermek azon gondoskodási tartalékait, amelyeket a későbbi saját gyermekvállalásakor kellene mozgósítania. Persze ilyen helyzet nemcsak a szülő súlyos sorsa miatt állhat elő, hanem bármely olyan helyzetben, amikor a gyermek parentifikálódik a családban, vagyis olyan szerepeket kell betöltenie, amelyek nem a korának megfelelőek. Például pótolja az elvált/meghalt apukát, “pszichológusként” mindig rendelkezésére áll bármelyik szülőjének vagy az ő az ügyeletes, non-stop felvigyázója kisebb testvéreinek. Egy beteg testvér jelenléte is tudat alatt visszafoghatja az egészséges gyermeket a későbbi gyermekvállalásban (“ha neked nem lehet, akkor nekem sem”), főleg akkor, ha a testvérek szülei elbagatellizálják a probléma megoldását, és nem igyekeznek tudatosan és lelkileg tehermentesíteni az egészséges testvért.
A megoldás a fenti szerepek elengedése és letétele, és annak belátása, hogy senki helyett nem cipelhetjük az ő sorsát, még ha a legközelebbi hozzátartozónkról is van szó.

2. Az apáddal/anyáddal élsz párkapcsolatban

Amikor a kettőtök közt szövődött párkapcsolat alapja lényegében az a “kölcsönös üzlet”, ami arról szól, hogy nőként a párod azt pótolja neked, amit édesapádtól nem kaptál meg (apahiány), te pedig azt pótolod a társadnak, amit számára az édesanyja nem tudott megadni. Vagy fordítva: a párkapcsolatotokban folytatjátok tovább a gyerekként az ellenkező nemű szülővel való kapcsolódást. A csak ilyen alapokra helyezett kapcsolatba nehezebben jön össze a baba, hiszen ki az, aki a saját anyukájától, vagy apukájától szeretne gyereket? Ugye belegondolni is bizarr…
A megoldás: rendet rakni az ellenkező nemű szülővel való érzelmi tárházadban, a lelki sebek begyógyítása sok szembenézéssel, esetleg sírással, elfojtott fájdalom kimondásával. Készülj fel arra is, hogy a végén az is kiderülhet, hogy nem is azzal élsz együtt, akinek szíved szerint bármikor gyermeket nemzenél.

3. Nem jön a baba, mert lélekben az ex-szeddel vagy elfoglalva

Nagy szerelemként indult, tele reményekkel, tervekkel és boldogsággal, és egyszer csak hirtelen vége lett… Vagy nem hirtelen, de Te valahogy mégsem tudsz túljutni rajta, és lelked jókora darabját elvitte magával. Lelked olyan mélységeibe bevésődtek ezek a régi érzelmek, hogy utána jöhet bárki, valahogy senki nem fog tudni megfelelni annak a régi nagy szerelemnek. Persze tudatosan mindenki felé azt hangoztatod, hogy már túl vagy rajta, de ha megkapargatnánk a felszínt, akkor lehet hogy kiderülne, érzelmileg még mindig kötődsz: vagy úgy, hogy haragszol rá, vagy úgy, hogy bármikor visszafogadnád.
A megoldás a fel nem dolgozott sérelmek kimondása, egészséges önelfogadás kialakítása, majd az ex elengedése.

4. Lélekben a meg nem született, elvetélt vagy elabortált gyermekeddel vagy elfoglalva

Ez lehet annyira fájdalmas, hogy magadnak sem mered bevallani, ezért inkább elhessegeted a rossz érzést, ráadásul a párod sem tulajdonít neki nagyobb jelentőséget, akkor te meg minek foglalkozz vele… Csakhogy a lélek másként vélekedik erről: elraktározza az életnek indult embrió energetikáját, és azt a fájdalmat is, amit az elvesztése okozott. Amíg ezt nem vállalod, nem vállaljátok fel, addig elfojtott fájdalom energiaként működik tovább a kapcsolatotokban, és vonja el a tudatalatti figyelmét, elterelve ezzel az új életadás lehetőségéről.
A megoldás: beszélni az elveszített magzatról, nevén nevezni őt, kis oltárt vagy szimbólumot emelni az emlékére, és ezzel kimondani, hogy “igen, te is hozzánk tartozol”. Halottak napján pedig egy szál gyertyát gyújtani neki is.

5. Szüleid, felmenőid problémáinak, gondjainak megoldására többet koncentrálsz, mint a saját életedre

Ez kicsit hasonlít az 1. pontban leírtakra, annyi különbséggel, hogy a parentifikálódást elkerülő, már felnőtt gyerekek körében is sokszor tapasztaltam, hogy azért nem tudtak továbblépni a kiegyensúlyozott párkapcsolat, családalapítás felé, mert folyton azon aggódtak, hogy hogyan feleljenek meg a szüleik ilyen-olyan elvárásainak, vagy probléma megoldásainak. Egyszer, egy jól sikerült egyéni konzultáció után – aminek a témája nem a gyerekvállalás volt – az önismeretre mélyen nyitott, 30 felett járó vendégem távozáskor még megkérdezte: “Lehet, hogy akkor ezért nem érzem még azt sem, hogy szeretnék valaha is gyereket vállalni?”
… igen. Erősen benne van a pakliban.
Megoldás lehet a generációs mintáid megismerése, a hátráltatók elengedése.

6. Túl sok szüléssel kapcsolatos rémtörténet van a háttérben

Nőként lehet, hogy nagymamád, vagy dédmamád élte meg tragikusan a szülést, ne adj isten szüléshez kapcsolódó haláleset is van a családi legendáriumban, és esetleg még gyerekkorodban is kaptál olyan üzeneteket, amelyek a szüléssel kapcsolatban annak negatív oldalát domborították ki. Lehet az is, hogy édesapád vagy nagypapád korán elveszítette egyik gyermekét, és az ehhez fűződő depresszív érzéseket mintegy üzenetként átveszik a később született családtagok is, egyfajta lelki blokkot húzva saját gyermekvállalásuk elé. Ha félsz a gyermekvállalástól, akkor érdemes terapeutával is dolgozni ezek megszüntetésén.

7. Nőként: nem vagy képes ünnepelni természetes teremtő erődet, amire minden hónapban a menstruációd emlékeztet

Ha gyermeket szeretnél, és jó ideje nem jön össze, érdemes megvizsgálnod magadban a viszonyodat a saját menstruációddal. Netán utálod? Jobb lenne, ha nem is lenne, vagy maximum csak 1 évben egyszer? Kényelmetlen? Túl fájdalmas? Amolyan istencsapása?
Ilyen és ehhez hasonló érzelmi tartalommal sikeresen kivonod azt az energiát nőiségedből, aminek pont az a lényege, és azt tudja, hogy a semmiből, a láthatatlanból egy csodálatos kis lényt teremt meg a méhed. Gondolj bele, mekkora összerendező elvnek kell működnie ahhoz, hogy a mikroszkópikus méretű petesejt és a hímivarsejt találkozásából egy nagyjából 50 centis ember bújjon ki belőled 9 hónap múlva. Mindez úgy, hogy te magad fizikálisan nem is kell, hogy beavatkozz a folyamatba, mert méhed és a tested tökéletesen tudja, hogy mit mi után kell felépítenie, mikor milyen sejteket kell kialakítania ahhoz, hogy kisbabád megszülessen.
Megoldás: változtasd meg a menstruációdhoz való hozzáállásodat (ami egyébként a görcsöket is enyhíteni fogja), és ha még eddig nem tetted, gyújts meg néhány hónapon keresztül egy szál gyertyát menzeszed első napjain, és ünnepeld méhed teremtő erejét. (Bővebben erről a köv. cikkben)

8. Nem jön a baba, mert görcsösen akarod

Elolvastam annak idején néhány fórumot, ahol leendő anyukák arról diskuráltak, hogy hány beültetésen és meddőségi beavatkozáson vannak már túl, és voltak olyanok is, akiknek már 5-10 éve erről szólt az életük. Szerencsére akadt köztük olyan is, akiknek siker koronázta az erőfeszítéseit, és gyönyörű gyermekeik születtek.
Ilyen élethelyzetben azonban a beavatkozásokkal párhuzamosan érdemes lelkileg dolgozni azon, hogy az évek óta zajló procedúrák ne menjenek át görcsös akarásba, amikor már csak azért vagytok együtt a pároddal, hogy gyermeket nemzzetek, és már arra sem emlékeztek, hogy egyébként mi tartja össze a kapcsolatotokat. Megoldás lehet az, hogy ha előre tudatosan felkészültök fejben a gyermek nélküli életvitelre, és végiggondoljátok vagy végiggondolod, hogy hogyan is tudnál értéket adni az életednek, párkapcsolatodnak akkor is, ha abba valamiért nem jön a baba. Így elengeded a görcsösséget, megtapasztalod a lemondást és a “legyen meg a te akaratod” energiáját, átadva magad, magatokat egy nagyobb hatalomnak, annak, amelyik életről és halálról dönt. Egy ilyen “talajról” indulva az emberi beavatkozások sikerének is nagyobb esélye lesz.


Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.