Felmenők és lemenők

A felmenők témakörével, a szülőkkel kapcsolatos gondolatokról gyűjtöttem össze egy csokorra valót más írók tollából, megmutatva, hogy mennyiféleképpen is érezhetünk a szülői kötődéssel kapcsolatban.

A szülőkhöz kapcsolódó érzéseknek végtelen tárháza van, bár a negatív töltésű érzések társadalmunkban inkább számítanak tabunak. Pedig már a régi görögök is írtak róla.
Alul Te is megjelölheted, hogy hogyan érzel ezzel kapcsolatban (jelölésed névtelen). Azonban előbb olvasd végig az 5 féle típust:

1) Ödipusz mítosz – ödipális komplexus

„A görög legendában a kitaszított és talált gyermekként nevelkedett Ödipusz, útban Théba felé „véletlenül” megöli saját apját. Valóban véletlenül? A mélypszichológia gondolatrendszerébe főként ez a mítosz épült be, az egymást követő generációk közötti „halálos fenyegetés”, rivalizálás és féltékenység általa vált megjeleníthetővé. Mindnyájan rejtegetünk lelkünkben egy Ödipuszt, sok tehetséges ember csak úgy érzi szabadnak magát, ha – fizikai vagy lelki értelemben – kitörli az életéből apját vagy anyját.  Ez a vágy gyakran nem tör felszínre, jogosan tehát a „komplexus” elnevezést kapta.”
(Jan van Kilsdonk – Böszörményi Nagy Iván: Változó egyensúly)

2) Szülők = Istenek?

„Miért becsülöd alá magad? Honnan ered ez a végzetes elképzelés?
Azoktól az emberektől, akiknek a szava a legtöbbet jelenti számodra: az édesanyádtól és az édesapádtól. Nyilvánvaló, hogy ezek az emberek szeretnek a legjobban. Miért is hazudnának neked? Hát nem azt mondogatták, hogy túlságosan ilyen vagy és túl kevéssé olyan? Nem intettek-é, hogy csak figyelj és hallgass? Nem feddtek-e meg legtúláradóbb pillanataidban? És nem arra biztattak-e, hogy szabadulj meg a legvadabb elképzeléseidtől? Ezek az üzenetek ivódtak beléd, és bár nem felelnek meg a feltételeknek, hogy Istentől valók legyenek, ám a te korlátozott kis mindenséged isteneitől származnak… Istenre vetíted a szülő szerepét, és előhozakodsz egy olyan Istennel, aki bíráskodik, jutalmaz vagy büntet attól függően, milyennek ítéli a tetteidet. Ez azonban végletesen leegyszerűsített és hamis kép Istenről…”
(Neale Donald Walsch Beszélgetések Istennel)

3) Én többre vihetem

„Ismerek egy férfit…. Egyszer találkoztam vele a családja körében is. Röviddel azelőtt éppen ejtőernyős ugrásra vitte el a gyerekeit, bár saját maga tériszonytól szenved. A gyerekek már hosszú ideje vágytak arra, hogy kipróbálják ezt a kalandot, és a férfinak sikerült túllépnie önmagán. Természetesen nélküle is ugorhattak volna, ám a férfi éppen eleget tudott a családok dinamikájáról, és ezért úgy döntött, hogy családfőként ő ugrik ki elsőnek. A gyerekekben ugyanis működik egy láthatatlan fék, amely megállíthatja a belső növekedést. A tudatalatti egy mély síkján  nem engedélyezik maguknak, hogy továbbjussanak a fejlődésben, mint a szüleik. Öntudatlanul is fenntartják a rangsort, hogy ne szakadjon meg a családot összefűző, szoros kötelék. Ha a későbbiekben a gyerekek mégis késztetést éreznek arra, hogy többre vigyék, mint a szüleik, akkor öntudatlanul is lefékezik vagy jelentéktelennek tekintik az elért sikereiket, és fejlődésüket szüntelen bűntudat kíséri. Így a férfi meghozta a döntést, hogy a gyermekei érdekében felülemelkedik önmagán – és ez nagyon sok kalandot hozhat a mindennapi életben.”
(Eva-Maria Zurhorst: Szeresd önmagad és mindegy kivel élsz)

4) Nincs bennem rossz érzés…

„Sokak számára akkor kezdődnek a legszebb évek a szülőkkel, amikor megbocsátottak nekik és maguk mögött hagyják a neveltetés negatív érzéseit.”
(Brian Tracy: Maximális Teljesítmény)

A megbocsátáshoz egy kis adalék: sokan jönnek hozzám bűntudattal, amiért nem tudnak megbocsátást érezni a szüleik felé. Ők azok, akik az önismeret útján elindultak, és már nem akarnak hazudni önmaguknak az érzéseikkel szemben. Ha te is így vagy ezzel, akkor megnyugtatlak: nem kötelező megbocsátást érezned, főleg akkor nem, ha nem tudsz ilyesmit érezni. Ettől te még szerethető és kerek egész ember vagy. Tudd, hogy amíg a szülőkkel kapcsolatos negatív érzéseidet nem fájtad el, addig nem fog menni a megbocsátás, ezért ne is erőltesd.

Honnan tudhatod, hogy feldolgoztad? Néhány ismertetőjegy:

– Ha már lelkileg nem mozgatnak meg a szüleid szokásos megjegyzései, amiktől korábban a falra tudtál mászni
– Ha amikor nemet mondasz nekik, vagy saját határaidat jelölöd ki velük szemben, akkor egy pillanatig sem merül fel benned bűntudatérzés
– Ha nem napok múlva, hanem rögtön felismered, amikor érzelmi zsarolás van kilátásban, és azt azonnal képes is vagy lekezelni
– Ha már nincs késztetésed, hogy magyarázkodj előttük
– Ha már nem érzel késztetést arra, hogy kioktasd őket, miközben Te tényleg jobban tudod (meghagyod nekik az ő választásukat)
– Ha visszagondolsz egy-két gyermekkori sérelmedre, és már nem érzel fájdalmat és haragot (mert felnőttként elfájtad, elsírtad és feloldottad magadban azokat)

5) Aeneas – mítosz

„Az összeomlás szélén, a lángokban álló Trójából az egyik legnagyobb trójai hős Aeneas feleségével és fiával menekül, de idős apját, Anchisest is vállán cipeli. Az istenek által megnyomorított és megvakított Anchises egyébként is csak terhet jelent. Aeneas mégis magával viszi, vele van, amikor megalapítja a római birodalmat. …Nem könnyű az idősödő szülőket elviselni, ritkán hibátlanok. Mégis, talán ez az egyetlen módja annak, hogy egy fiatal felnőhessen és érett személyiséggé váljon. Mégsem e teher lerázása, hanem viselése vezet a jövőbeli szabadsághoz, a komplexus-mentes élethez.”
(Jan van Kilsdonk – Böszörményi Nagy Iván: Változó egyensúly)

Milyen érzelmi viszonyulást

gondolsz Te a szüleidhez? A választ akkor tudod megadni, ha elolvasod feljebb mind az 5 pontot. A válaszadás névtelen, és a válaszod azt tükrözi, amit tudatosan már felszínre hoztál magadban, vagyis amit az eszeddel gondolsz. Ettől függetlenül a szívedben mást érezhetsz.

 Betöltés ...